Valószínűleg minden nő, aki viselt már magassarkút, irigykedve nézte a filmben Mimi csinos cipőjét, ami egyetlen mozdulattal lapostalpúvá alakítható. Ki ne szeretne néha magassarkúban ringatózni, de azért lazán lesprintelni a buszt is, ha éppen arra van szükség! Bármilyen hihetetlen is, a behajtható sarkú cipő nem a Ruben Brandt, a gyűjtő gagje, hanem létező prototípus.
2014-ben jelent meg a görög sajtóban, hogy görög egyetemistákból álló munkacsoport olyan forradalmi női cipőt tervezett, amely egy mozdulattal lapos sarkúvá alakítható. Így a cipőt viselő nőnek nem kell választania a szabad mozgás és a „nőcis” megjelenés között. A Democritus Egyetem hallgatóinak az ütött szöget a fejébe, hogy vannak nők, akik több pár cipőt is magukkal cipelnek olyan napokon, amikor elegánsan kell megjelenniük, de nem szeretnének a nap végére már sántikálni. Lukas Karakikes, Athena Tsiligaridis és Calliope Tatsis célja az volt, hogy a kényelem és az elegancia összeegyeztethető legyen. Ezért alkották meg a trükkös cipő prototípusát és a SkyWalker SA cipőmárkát. A cipőt Észak-Olaszországban, egy kis műhelyben gyártani is kezdték, a tömeggyártása azonban még nem kezdődött el. A tervezők viszont szeretnék a sarok behajtásának mechanikáját másfajta cipőkhöz is felhasználni.
Bár a magassarkú cipő ma a nőies nő jelképe, a divattörténet iróniája az, hogy eredetileg férfiak számára találták ki. A 15. századi Perzsiában a katonák cipőjére azért került magas sarok, hogy beakadjon a kengyelbe, így lovon ülve a lábuk nem tudott lecsúszni a kengyelből. Európába aztán a perzsa betelepülőkkel érkezett meg a magas sarok divatja. Arisztokrata férfiak kezdtek hordani, hogy magasabbnak, hatalmasabbnak tűnjenek.
Persze a nőket sem kellett félteni... A 15. század végétől a gazdagabb nők divatjában is megjelent a magassarkú cipő – néha olyan magas „gólyalábra” emelve az illusztris hölgyeket (főleg Velencében), hogy szolgálólányok támogatták őket élő mankóként. De a nők nem mutogatták a sarkakat, hanem az akár 50 centis sarkú cipőket elrejtették a szoknyájuk alá. Az is a gazdagság jele volt ugyanis, hogy így még több drága textíliára volt szükség a ruházathoz.
