A svájci Charles Le Corbusier (1887-1965), aki a 20. század egyik legmeghatározóbb építésze volt, pályafutása során mindössze egyetlen alkalommal tervezett bútorokat. Akkor azonban rögtön egy egész enteriőrt, azaz egy helyiség teljes berendezését álmodta meg. 90 év telt el, de ezek a bútorok azóta is mindenhol ott vannak. Még Ruben Brandt irodájában is. Igazi dizájnklasszikus!

„Csak praktikus bútorokat vásároljanak, mindig kerüljék a cifra berendezéseket. A nagy király rossz ízlésén okulni úgy lehet, ha felkeresik a régi kastélyokat.” Le Corbusier-nek markáns véleménye volt arról, hogyan lehet gazdaságosabbá, egészségesebbé és társadalmilag igazságosabbá tenni azt, ahogyan az emberek laknak. Egy jól működő „lakásgép” volt az ideálja, ami éppolyan letisztult és célszerű működésű, mint a mechanikai szerkezetek.

Az 1929-es párizsi őszi szalonon fiatal tervezőtársával, Charlotte Perriand belsőépítésszel együttműködve egy komplett bútorzattal rukkolt elő. Szekrényeket, étkező- és dohányzóasztalt, szófát, fotelt, karosszéket, forgó - és pihenőszéket mutattak be, amelyek egytől egyig a modern életforma célszerűségét és komfortosságát képviselték. Közös volt bennük, hogy acélcsőből készült fémváz merevítette őket, bőrkárpitozású felületeik mégis nagyon hívogatóak voltak. Nem hidegséget vagy puritánságot sugalltak, hanem kényelmet. És a modernségük ellenére is tekintélyt parancsoltak, már a méretük révén is.

A Le Corbusier-bútorok „kívül hordják” a csontvázukat: a látvány szerves részét alkotja a váz, a krómozott acélcsövek. Ez racionális, mégis kreatív hatást kelt. A csillogó, hűvös acélváz izgalmasan ellenpontozza a süppedő bőrpárnákat, a fekvőfotelnél pedig a cső íve szinte tenyérként öleli alulról a fekvőfelület megtörő vonalát. Nem csoda, hogy a bútorok újragyártása már a 60-as években megkezdődött, és a népszerűségük azóta is töretlen. Ma ezeknek a dizájnikonoknak a replikáit, azaz az eredetivel megegyező másolatait vásárolhatjuk meg. Le Corbusier bútorai sok reprezentatív térben felbukkannak, például hotelekben – és persze művészetterapeuták rendelőjében.