Az első kocsi, amit szélcsatornában teszteltek. Cseppalakú csoda, ami olyan áramvonalas, mint egy repülőgép. Az az autó, amivel két csehszlovák srác bejárta az egész világot, a sivatagoktól a dél-amerikai hegyekig, és amiben több náci tiszt halt meg, mint éles bevetésen. A kultjármű, amiből mindössze 3000 db készült, és ma annyiba kerül, mint egy Porsche. Sőt, az a modell, amelyből maga Ferdinand Porsche is inspirálódott, finoman fogalmazva.

A második világháború előtti autóipar egyik legfontosabb autóját a csehszlovák Tatra cég álmodta meg. Hogy milyen is volt a T87? Konkrétan: egy ufó. Kezdjük azzal, hogy uszonya volt. Aztán döntött szélvédője, mélyen a karosszériába süllyesztett kerekei, és persze a híres cseppformája, ami miatt még az is megesett, hogy tengeralattjárónak nézték a kocsit. Az első Tatra-modellek áramvonalas testét egy magyar származású mérnök, Járay Pál kutatásainak köszönhette a csehszlovák cég. Járay a Zeppelin-léghajókat fejlesztette tovább áramlástani szempontból. Később leszállt a földre, és autókkal is kezdett foglalkozni. Nem csoda, hogy a Tatra aerodinamika jellemzői fantasztikusak lettek: mintha nem is lenne légellenállás a világon. Emiatt a 3 literes, léghűtéses V8-as, 85 lóerős motor 160 km/h-ra tudta gyorsítani a kocsit, ráadásul 12 literes fogyasztással, ami akkoriban szenzációsan kevésnek számított.

Az autó kiváló konstruktőre, a szerkezettel korát megelőző Hans Ledwinka szeme előtt a szép hosszú, sima, egyenes német autópályák lebegtek, akkoriban volt ugyanis tervben az autópályarendszer kiépítése. A Tatra cég nem titkolt célja volt, hogy benépesítse az új utakat. Ehelyett a Tatra T87 a megszállt Csehszlovákiában lett a náci tisztek kedvenc autója. Hitler beleszeretett a futurisztikus külsejébe és tekintélyes méretébe (6 ember kényelmesen elfért benne). A német vezetők élvezték, hogy a „jövő autójával” száguldhatnak – csakhogy éppúgy, mint a jövőt, a farmotoros Tatrát is nehéz volt irányítani. Annyi balesetet okozott, hogy a szövetségesek titkos fegyvereként emlegették.

Jiři Hanzelka és Miroslav Zikmund, két csehszlovák fiatalember 1947-ben mégis úgy döntött, hogy világkörüli útra indulnak egy Tatra T87-tel, és erre magát az autógyártó céget is sikerült rábeszélniük. Végigmentek még a Núbiai-sivatagon is, és kiderült, hogy azért a korban szokatlan farmotornak igenis vannak előnyei: laza talajon is mindig volt terhelés a meghajtott hátsó kerekeken. Jiři és Miroslav hosszú utazásaik során folyamatosan tudósítottak a benyomásaikról, cikkeket és könyvet írtak, fotóztak, filmeztek, egészen addig, amíg a Szovjetunióról is le nem írták a benyomásaikat. Számos könyvük magyarul is olvasható.