Biztosan hallottad már azt a kifejezést, hogy „tonettszék” (fonetikusan leírva). Régivágású kávézókban és klasszikus lakberendezési stílusú otthonokban találkozhattál is ilyen székekkel és karosszékekkel. A nevük igazából Thonet a feltalálójuk és gyártójuk után. 160 évvel ezelőtt kezdődött ezeknek a bútoroknak a karrierje, és olyan technikai ötlet van mögöttük, amit már az indiánok is tudtak.

A Thonet Kft., ez a német családi cég elmondhatja magáról, hogy ma is működik, de már az 1800-as években virágkora volt, Bécsben. A cég először a hajlított fából készült bútoraival lett híres, majd egy későbbi korszak bútorai újra világhírűvé tették: a hajlított fémcsővázas Bauhaus-bútorok az 1920-as és 30-as évekből. De mi most az első korszakról szeretnénk beszélni, a Thonet klasszikus székeiről, a bécsi kávéházi stílusról. Ezek mára a gyűjtők vágyott darabjai lettek, de eredetileg is nagyon népszerűek voltak. A 14-es számú székből csak 1859 és 1930 között 50 millió darabot adtak el.

Michael Thonet nagy találmánya az volt, hogy 1830 körül rájött, hogyan hajlíthatja meg vízgőzben a tömör fát. Az északnyugati parton élő amerikai indiánoknak is volt egy hasonló technikájuk, ők kenukat, maszkokat készítettek így cédrusfából. Azért nem egyszerű a tömörfát hajlítgatni, mert a fa külső rétege eltörik, hacsak nincs felpuhítva és leszorítva. Hajlítás után azt is meg kell akadályozni, hogy a fa visszaugorjon az eredeti alakjába. Nagy előny viszont, hogy hajlítással anyagveszteség nélkül lehet dolgozni, ráadásul még a kisebb átmérőjű léceknek is nagy lesz a szilárdsága.

Thonet az összeenyvezett és meghajlított falécekkel aztán kísérletezni kezdett. Leginkább székek készítésére használta fel, juharfával és bükkel dolgozott. 1836-os első sikereit csakhamar szabadalmi jogi vita követte. 1841-ben maga Metternich tanácsolta Thonetnek, hogy települjön át Bécsbe a Rajna mellől. „Boppardban Ön szegény ember marad.” A császárvárosban meg is jött a siker. A gazdaságosan előállítható, szép ívű székeket, hintaszékeket, kanapékat, zongoraszékeket mindenki szerette, és a bécsi kávéházak nagy mennyiségben vásárolták őket. Nem csoda, hiszen elegánsak, könnyedek, mégis szinte törhetetlenek. A hajlított fa a 20. században aztán főleg a skandináv formatervezésben lett újra népszerű.