A Harley-Davidson, az valójában Harley és Davidson. Két bütykölgető ember, akiket úgy elkápráztatott egy motorozó színésznő, hogy úgy döntöttek: nekik is kell olyan. Mármint nem színésznő, hanem motor. Ez több mint száz évvel ezelőtt történt, de a cégük annyira jó motorbicikliket épített, és olyan ügyesen feltuningolta a marketinget is, hogy ma már nyugdíjas könyvelők is Harley-Davidsonon élvezik a szelíd motorosok vad életét.

William S. „Bill“ Harley és Arthur Davidson egészen pontosan 1901-ben pillantotta meg Anna Heldgenannt, a korszak egyik szórakoztatóipari díváját. A hölgy szerette a látványos, feltűnést keltő jeleneteket. Ezúttal egy De-Dion-Bouton típusú, háromkerekű motorral döcögött át a városon, ahol a két férfi is dolgozott. A De-Dion-Bouton volt a századforduló legnépszerűbb motorja, egyáltalán: ez hozta el az első áttörést a motorral hajtott járművek elterjedésében.

William Harley már ugyanabban az évben felskiccelte az első 116-cm³-es motorbiciklijét. Nem volt számára idegen a téma. Ő is, Arthur is egy elektromos motorokat gyártó cégnél dolgoztak, egyikük műszaki rajzolóként, másikuk modellezőként. 1903-ban aztán belevágtak: kialakították a műhelyüket a ház mögötti fáskamrában. Az első modelljük alig volt több, mint egy szürkére lakkozott bicikli, motoros segédhajtással. De segítségükre volt, hogy Davidson testvérei is beszálltak a bizniszbe, ahogy az is, hogy kaptak néhány műszaki rajzot valakitől, aki mit tesz Isten, korábban pont a De-Dion-Boutonnál dolgozott Franciaországban.

Harley és Davidson 1907-ben megalapított cége ma egyike a legrégebbi motorgyártóknak. Első sikerük akkor jött el, amikor versenyen bizonyították a motor alacsony fogyasztását, és ezt persze intenzíven reklámozták is utána. Megindultak a megrendelések, többek között a rendőrségtől, és a Harley-Davidson a takarékos, megbízható és csöndes modelljeiről lett híres – azaz pont az ellenkezőjéről, mint amiért ma szeretik. 1909-ben építették meg az első V2-es motort, ami ma a Harley-Davidson lényegéhez tartozik, és ahogy teltek az évtizedek, folyamatosan zajlott a fejlesztés. Onnantól kezdve, hogy megjelent a rugózott első villa vagy a tárcsafék, egészen a sport- és kismotorokig. A 60-as években mégis csődközelbe értek, ahogy erősödött többek között a japán konkurencia. Tulajdonképpen egy film mentette meg őket, és tette a Harley-Davidsont egy életforma szimbólumává. Pedig amikor Jack Nicholson bekopogott hozzájuk, hogy kis támogatást kérjen a Szelíd motorosok (Easy Rider) filmhez, a cégvezetők tiltakoztak: nem akarták rosszfiús asszociációkkal rombolni a motorbiciklik jóhírét. Az biztos, hogy a kísérletező stílusban megrendezett, 1969-es film elég keserű képet festett a 60-as évek Amerikájáról. „Egy ember elindult, hogy megkeresse Amerikát, de már nem találta.” De a rockzenével átitatott road movie főszereplői mégis a szabadságot és kalandot keresték a Harley-Davidsonokon ülve, és a film óta nemcsak rockereknek és lázadóknak, de sok-sok hétköznapi embernek is az az álma, hogy elinduljon és egy chopperen átszelje az országot.