Elég menő dolog, hogy a világ első acélkábeles függőhídjának építését egy nő irányította. A 19. század közepére vált szükségessé egy Manhattant és Brooklynt összekötő állandó híd, hogy a new yorkiak számára megkönnyítsék az átkelést a viharos tengeren. A Brooklyn-híd építését 1870-ben kezdték meg, és 13 évvel később, 1883-ban adták át. A porosz származású tervező, John Augustus Roebling még az építkezés megkezdése előtt meghalt, a munkálatokat a fia, Washington Augustus Roebling vette át. Neki sem hozott több szerencsét a híd. A 25 méter mélyen végzett alapozó munkálatok közben, a túlnyomás miatti keszonbetegségben részlegesen lebénult. Innentől kezdve 11 éven keresztül a felesége, a felsőfokú matematikában és szilárdságtanban jártas Emily Warren Roebling irányította az építkezést férje tanácsai alapján, később teljesen átvette a munkálatok felügyeletét. Sőt, ő sétált át elsőként az 1834 méter hosszú hídon – titokban, egy héttel a hivatalos megnyitó előtt. Nem sokkal azután, hogy az amerikai elnök, Chester A. Arthur (A Die Hard III. óta mindenki tudja, hogy ő volt az USA 21. elnöke) átadta a hidat, elterjedt a pletyka, hogy le fog szakadni. Erre Phineas Barnum cirkusz tulajdonos úgy cáfolt rá, hogy 21 elefántot vonultatott végig a hídon. A Brooklyn-híd köszöni szépen, azóta is jól van.

New York emblematikus hídja kétszer is feltűnik a filmben. Először Bye-Bye Joe stroy-jának megismerésekor tűnik fel egy újság hasábjain a híd képe. „Most már be kéne fognom…” idézi a lap a szalagcímben a celebtestőrt. Később a csapat képrablás céljából is ellátogat a Nagy Almába, ahol vízitaxival hajóznak át a Brooklyn-híd alatt. Érdekes, hogy mindkét jelenetben éjszaka és alulnézeti perspektívából látjuk a viaduktot – így még monumentálisabb hatást kelt.