Van-e monumentálisabb szimbóluma az orosz cári hatalomnak, mint az Ermitázs? I. Péter cár a Versailles-t kívánta felülmúlni a Téli Palota építésével. A Néva folyóra néző, több szintet átfogó óriás pilaszterekkel tagolt barokk stílusú főhomlokzat az olasz származású Rastrelli tervei alapján épült. A palota minden tekintetben lenyűgöző: a több mint 460 szobás épületegyüttesen 4000 munkás dolgozott, carrarai márványt és velencei csillárokat hoztak Szentpétervárra, a bútorok aranyozottak, az ajtók intarziával díszítettek voltak. Kár, hogy Nagy Katalin cárnő mindezt klasszicista stílusban rögtön át is építtette. Ő volt az is, aki a palota Remetelak nevű részében elhelyezte az uralkodói gyűjtemény darabjait – a remete franciául hermitage. Az 1917-es orosz forradalomig a Téli Palota a mindenkori uralkodó székhelye volt, ezután nem sokkal viszont Ermitázs néven megnyitották a gyűjteményt. A több mint 4 millió műtárgynak csak a töredéke van kiállítva, itt látható Leonardo Madonna Litta című képe vagy Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című alkotása. Canova Amor és Psyche-szobra mindenkit lenyűgöz, és Matisse Táncát sem érdemes kihagyni.

Az Ermitázs a csapat első „hivatalos” célpontja, ahová már Ruben Brandt megbízására mennek. Először a hatalmas oszlopon álló, keresztet tartó angyalszobor magasságából látjuk a lenyűgöző épületegyüttest. Mimiék a Palota tér felől közelítik meg a múzeumot. A cél Gauguin képe, a Gyümölcsöt tartó nő. Bye-Bye Joe egy nagyon banális, mégis látványos performansszal vonja magára a figyelmet. A Bolsoj-hoz ez azért kevés. de itt, az Ermitázsban pont elég: a festmény pedig megszabadul köteleitől. Az akció sikeres, jár a pezsgő!