A „cirkusz” szót már az ókori Rómában is használták a látványos tömegszórakoztatás megnevezésére. Ma is ismert Juvenalis, a Kr. u. 1. századi szatíraköltő frappáns mondása: „Panem et circenses!” (Kenyeret és cirkuszt!). Ez a velős kijelentés arra utalt, hogy a császárkori Rómában a széles néptömegek elvesztették a politikai súlyukat, és csak két dolog érdekelte őket: a létfenntartás és a szórakozás. De becsapós, hogy ugyanazt a szót használjuk az ókori cirkuszi játékokra és a mai cirkuszművészetre. A Colosseumba betömörült emberek ugyanis nem műlovarnőket és zenebohócokat néztek nagy gyönyörűséggel. Hanem mit is?

A görög „kírkosz” vagy latin „circus” szó eredetileg kört jelent. (Innen jön pl. a „cirkál” vagy a „cirkó” szavunk is.) De már az ókori Görögországban és Rómában ezzel a névvel kezdték illetni a kör vagy ellipszis alakú színpadokat, arénákat. Az ott zajló látványosságok azonban durvábbak és gyakran véresebbek voltak, mint a mai cirkusz: kocsiversenyek, állatviadalok, gladiátorharc volt műsoron. A nemegyszer életre-halálra menő küzdelem nagy élvezetet jelentett a nem túl kifinomult közönségnek. A küzdők számára viszont büntetés vagy rabszolgaként rájuk mért sors volt, hogy részt kellett venniük a cirkuszi játékokon.

Tehát sok hasonlóság nincs a mai és az ókori cirkusz között, csak a kör alakú színpad – és persze a közönség heves érdeklődése. A mai formájában ismert cirkusz 250 évvel ezelőtt jött létre. 1769-ben a lovasiskolát működtető Philipp Astley Londonban állandó előadóhelyhez jutott, és a lovasszámokat artistákkal és bohóccal egészítette ki. Astley szeme előtt olyan színházi műfaj lebegett, ami mindenki számára érthető. Lóháton előadott némajátékokkal elevenített meg közismert vagy aktuális történeteket, pl. a Bastille ostromát. Bár Astley élete végéig küzdött a cirkusz elnevezés ellen, őt tartjuk a modern cirkusz megalapítójának.

A cirkusz színpada, a manézs, ma is kör alakú, mégpedig általában 13 méter átmérőjű. De miért pont annyi? Ez a kérdés is a 18. századi Londonba visz vissza. A cirkuszi előadások gerincét akkoriban a lovasszámok adták. Például a műlovaglás, artistamutatványok lóháton vagy egy különleges színházi forma, a lovas pantomim. Már Astley kikísérletezte, hogy egy 13 méter átmérőjű kör már elég nagy ahhoz, hogy úgy lehessen körbefuttatni vezetőszáron a lovat, hogy az alig dől be a kanyarban. A körpályán való egyenletes mozgás segíti a lóháton ügyeskedő artistákat, hiszen rábízhatják magukat a centrifugális erőre; a ló háta pedig többé-kevésbé vízszintes marad. És bár ma már egyre kevesebb lovas szám bukkan fel a cirkuszok műsorában, a manézs standard mérete máig megmaradt.