Mimi úgy összebogozza magát jógázás közben, hogy jógi legyen a talpán, aki utánacsinálja. Főszereplőnőnk titka itt is a cirkuszi múltja: jógajelenetében egy önálló cirkuszi zsáner, a kígyóember avagy „kaucsuk” elevenedik meg. A gumigyártásból ismerős kaucsuk kifejezés itt arra utal, hogy a hajlékonyszámot bemutató artista látszólag mintha gumiból lenne. Ha valaki a két alkarján áll, és közben a feje fölött lelógó lábfejével megvakarja az orrát, arra nincs is más magyarázat, nem? Na jó, talán a sok-sok év gyakorlás.

Bár a hajlékonyművészek ízületei általában eleve lazábbak az átlagosnál, nem kell extrém hajlékonyság ahhoz, hogy valaki erre a pályára adja a fejét. Sőt, tévhit, hogy a kígyóemberek olyan betegségben szenvednek, ami szélsőségesen mobilis ízületet eredményez. Hiszen a kígyóembereknek nagyon erősnek is kell lenniük, hogy ki tudják tartani az adott pozíciót. Sok pózhoz hozzátartozik ugyanis, hogy az előadó csak kis felületen támaszkodik közben, például az egyik tenyerén áll. Az is tévhit, hogy a kaucsuk tipikus női szám – férfiak is gyakorolják.

A kígyóemberek általában vagy előre-, vagy hátrahajlásban jók, kevesen vannak, akik mindkét irányban éppolyan ügyesek. Ez a gerincoszlop adottságaitól függ. Eduard Klischnigg, a 19. század egyik legismertebb artistája például előrehajló, „frontbender” volt; népszerűsége miatt az előrehajláson alapuló számok ma is az ő nevét viselik. (A kaucsuk pedig a hátrahajló számok neve.) Eduard Klischnigg humoros számokat adott elő, főleg azzal kápráztatta el a közönségét, hogy teljesen élethűen utánozta a majmok mozgását. Például megvakarta a fülét a lábával. (Te meg tudod csinálni?) Nestroy, a nagy osztrák drámaíró még színművet is írt számára, ahol Klischnigg játszotta a főszereplőt – természetesen egy majmot.

De a kígyóember-előadások nem feltétlenül humorosak. Ott van például az ún. adaggio-stílus, amely inkább lassú, akrobatikus táncra emlékeztet. Gyakran párban adják elő: az egyik artista feladata az, hogy magasba emelje a hajlékonyművészt, aki hajlításokkal kombinált spárgákat vagy úgynevezett „emberi csomókat” mutat be. Az ún. rongybaba-számoknál viszont az a segítők feladata, hogy össze-vissza gyűrjék, rázzák, hajtogassák a hajlékonyművészt, mintha életnagyságú bábu lenne. Zárásként még egy egészen kicsit dobozba is begyömöszölik. Vannak olyan kígyóemberek is, akik különböző kellékeket használnak, például karikákon bújnak át vagy egész pohártornyokat egyensúlyoznak a pozitúráik közben. Az úgynevezett „csonttörő” mutatványok pedig a váll- vagy a csípőízület szándékos, ideiglenes kificamításán alapulnak.