A rúdtánc műfaja közismert, sőt sokak számára az sem újdonság, hogy van sportváltozata is, ahol csábító vonaglás helyett komoly testi erőre és akrobatikai tudásra van szükség. De létezik egy ennél is nagyobb kihívást jelentő, hasonló mozgásforma is: a kínai rúd, amely az elmúlt években vált különösen népszerű cirkuszi számmá. Látszólag minden erőfeszítés nélkül szaladnak fel az artisták a függőleges rúdon, hogy aztán fejjel lefelé bukfencezzenek le rajta. Amikor a filmben Mimi futtában megpördül a lámpaoszlop körül, kicsiben ő is ezt a mutatványt idézi meg.
Nemrégiben még Kínába kellett utazniuk az artistáknak, ha mesterfokon el szerették volna sajátítani a függőleges rúdon végzett, a torna és az akrobatika elemeiből álló mutatványokat. Ma már Európában és Amerikában is tanítják, és egyre népszerűbb. Nem csoda, hiszen hihetetlen látványt nyújtanak ezek a kompozíciók, olyanok, mintha nem is függőlegesen álló rúdon végeznék őket. Mire gondoljon egy átlagember, amikor azt látja, hogy az artista a két kezével kapaszkodva sétál fel a hatméteres rúdon, miközben a teste a rúdra merőlegesen, vízszintesen áll? Talán arra, hogy megszűnt a gravitáció. De arra már nincs is magyarázat, amikor az artista partnere kilép a vízszintesen kitartott testre, és belekezd a saját mutatványaiba.
Az biztos, hogy a kínai rúd egyike azoknak az akrobataszámoknak, ahol a legnagyobb erőbedobással kell dolgozniuk az artistáknak, nagy izomerőt kell mozgósítaniuk. Egy artistaoktató így foglalta össze, hogy hogyan tanítja kínai rúdra a tanítványait: „A tempó, a ritmus és a zeneiség adja a munkánk alapját, a testi felkészültség pedig a fejlődés elengedhetetlen eszköze. Az eszközön súllyal és anélkül is dolgozunk, és váltogatjuk a dinamikát (erő, robbanékonyság, kitartás...).”
A rúdtánctól (pole dance) nem csak az különbözteti meg a kínai rudat, hogy a kínai rúd jóval hosszabb, azaz az akrobatának a magassággal is meg kell barátkoznia, és nagyobb a függőleges mozgástere. Fontos eltérés az is, hogy a kínai rúd – a rúdtánc rúdjával ellentétben – gumibevonattal rendelkezik. Ez másféle fogást és mozdulatokat tesz lehetővé. Máshogyan lehet kivitelezni a csúszásokat és a dinamikus mozdulatokat – és az akrobatáknak folyamatosan figyelniük kell, hogy a tapadós felületű rúd meg ne „égesse” őket.