Richter Kevin, a Richter-cirkuszdinasztia fiatal lovasakrobatája 1 éves korában ült először lovon az apja ölében, 4 évesen pedig már ő is ott volt a manézsban előadás közben. Kisgyerekeket nem csak azért szokás bevonni a cirkuszi műsorba, mert a nézők rögtön elolvadnak, amint meglátják őket. A cirkusszal foglalkozó családokban természetes, hogy generációról generációra adják tovább a szakmát. Aki pedig pici korától kezdve kint van a porondon, annak vérévé válik az előadóművészet, a közönséggel való kapcsolat.

Mire készül ez a kisfiú, aki karikával a kezében ácsorog a film cirkuszi jelenetében? Azt a régi gyerekjátékot akarja játszani, amire a „megy, mint a karikacsapás” szólásunk utal? Vagy bonyolultabb mutatványokat is tud már? Karikaugrást tanuló kis akrobata éppúgy lehet, mint hullahopp-karikákat maga körül pörgető vagy fémkarikákat dobáló zsonglőr. Akárhogy is, ez a fiúcska igazi cirkuszi gyereknek tűnik. Az általában családi vállalkozásként működő vándorcirkuszoknál mindig is jellemzőek voltak a sokgenerációs cirkuszdinasztiák, ahol a család tagjai emberemlékezet óta a cirkuszban dolgoztak.

Ahogy Wertheim István cirkuszvezető fogalmazott egy interjúban: „Én például megtanultam édesapámtól lovakat idomítani, emellett kést dobálok, egykerekűn biciklizek, zsonglőrködöm, bohóckodok, drótkötélen megyek, ha kell. A fiaim meg a lányom szintén.” De a műsorban való fellépés mellett a család tagjai jegyet is szednek, megetetik a majmot és az óriáskígyót, vagy épp kellékeket készítenek. Azaz ellátnak minden szükséges feladatot a cirkusz körül. A gyerekek ebben a különleges, zárt világban nőnek fel, és a szakképzést adó iskolákba is más cirkuszosokkal járnak együtt. Van olyan nagy cirkusz is, amely saját, utazó iskolát működtet a kicsiknek. Ha felnőnek a fiatalok, általában az is magától értetődő számukra, hogy szakmabelit válasszanak párjuknak. Egy civil hogyan is bírná ezt az életformát? Gyakran a friss szerelmespár közös számot talál ki magának, hogy együtt léphessenek fel, együtt mozoghassanak a nagyvilágban. De ha például késdobó számban dolgozik együtt a páros, ott a családi konfliktusokat jobb még a porondra lépés előtt lezárni.

Akinek nem bűvész az anyja vagy nem bohóc a nagyapja, mégis érdekli a cirkusz, az se csüggedjen: Magyarországon és más országokban is már egészen fiatal kortól be lehet csatlakozni az artistaképzésbe. Csak jó erőnlét, ügyesség, egyensúlyozó és koordinációs készség kell hozzá. Ahogy Richter Richárd akrobata fogalmazott egy interjúban: „Én öt évesen kezdtem el zsonglőrködni két karikával. Minden nap gyakoroltam, aztán tíz éves koromra már ment hattal is. Ugyanez volt a levegőben szaltózással is. Ötezerszer el kellett próbálnom védőkötéllel, aztán még sokszor arcra esnem, mire hibátlanul begyakoroltam a mozdulatot, és védőháló nélkül is ment a levegőben.”