A 20. századi bűvészet egyik nagy klasszikus trükkje is felbukkan a filmben. Ehhez a mutatványhoz nem kell más, mint egy hosszúkás láda, egy fűrész és egy „hipnotizált” asszisztensnő, akinek még akkor is őszinte a mosolya, amikor éppen kettéfűrészelik. Horace Goldin amerikai bűvész 1921-ben tökéletesítette ezt az azóta népszerűvé vált illuzionista mutatványt. Goldin előadáskor még mentőautót is rendelt az előadóteremhez, hogy az ugrásra készen várakozó, egyenruhás mentősökkel fokozza a drámai hatást.

Amikor 1956-ban P. C. Sorcar indiai bűvész a BBC tévécsatornán élő adásban elkezdte kettéfűrészelni az asszisztensnőjét, a tévénézők halálra rémültek, sőt, a műsorvezető a legenda szerint leállította az adást. Nem csoda: a „kettéfűrészelt nő” az illuzionisták egyik legvérfagyasztóbb száma. Pedig valójában az asszisztensnőnek haja szála se görbül közben. A mutatvány lényege a jól megtervezett kellékládában, a másodpercről másodpercre pontosan megtervezett végrehajtásban és a nézők figyelmének elterelésében rejlik. Annyit elárulunk, hogy hajlékony hölgyre van szükség ehhez a trükkhöz. És talán nem is csak egy hölgyre...

De igaz, ami igaz, annak az bűvészasszisztensnek, akit a Ruben Brandt, a gyűjtő cirkuszjelenetében láthatunk, nem szívesen lennénk a helyében. A film apró poénja, hogy úgy mutatja be ezt a cirkuszi számot, ahogyan azt képtelenség lenne megcsinálni. Mit gondoltok, miért nem? Nézzetek bele ebbe a felvételbe, és találjátok ki, mi nem stimmel az animációban megrajzolt mutatvánnyal!

Egyúttal azon is elgondolkodhattok, hogy a Ruben Brandt alkotói miért nem a klasszikus, mágusra emlékeztető ruhában ábrázolták azt a férfit, aki a mutatványt végzi. Milyen benyomást tesz rátok így ez a jelenet, hogy egy marcona izomember fűrészeli a dobozba zárt nőt?