A Ruben Brandt, a gyűjtő zenelistáján több feldolgozás, angolul cover is szerepel. Olyan dalok, amelyek eredetileg nem az adott előadó szerzeményei. A coverek készítőinek ma általában az a céljuk, hogy stílusban, hangszerelésben változtassanak az eredetin. Ilyenkor egyszerre élvezzük a dal ismerősségét, de az eltérését is az eredetitől. A Do you love me idejében viszont sok zenekar abból élt, hogy klubokban játszották ismert zenekarok dalait, és ezért készítették el a saját feldolgozásaikat.

Az 1941-ben született Brian Pole, egy brit hentes fia 17 évesen úgy döntött, hogy zenekart alapít. Egy ideig feldolgozásokat játszottak angol klubokban, majd 1962-ben jött el az első lemezszerződésük. Visszatekintve különösen büszkék lehetnek magukra, mert a Decca lemezcég a Beatles ellenében őket választotta. Nem sokkal később már hetekig tartották a slágerlista első helyét a Do you love me című dalukkal.

Igazából nem az ő szerzeményük volt, az eredetit a The Contours játszotta, egy amerikai R&B (rhythm and blues) zenekar, szintén a hatvanas évek elejéről. Egyetlen nagy sikerüket, a Do you love me-t Berry Gordon dalszerzőnek köszönhették. Annyira ismert lett, hogy pillanatokon belül megvoltak az első feldolgozásai is. A beatkorszak elején ugyanis kifejezetten jellemző volt, hogy az amerikai slágereknek hamar megszületett a brit változatuk, és az tarolt a brit piacon. A Beatles és The Rolling Stones is ilyen átiratokkal kezdték a pályájukat.

A Tremeloes Nagy-Britanniában további coverekkel is sikeres lett, de a hőn áhított amerikai karrier nemigen akart összejönni nekik. Bran Poole 1966-ban kivált a zenekarból, és szólókarrierbe kezdett. Mivel ebben sem találta meg a számítását, visszatért a családi hentesüzlethez, míg a Tremeloes zenekar továbbra is a pályán maradt. A legkomolyabb karriert mégis a Do you love me futotta be. Felkerült a Rock and Roll Hall of Fame 500-as listájára, amelyen a legmeghatározóbb rock and roll dalok szerepelnek, és az 1987-es Dirty Dancing című nagysikerű táncfilm zenéi között is ott van.