Ami a repülőgép a mai filmekben, az a vonat volt korábban. Igaz, nincs túl sok film, ami túszejtős vonateltérítésekről szólna – abban viszont hasonló a két jármű, hogy véletlenszerűen összegyűlt emberek ülnek rajtuk, összezárva az utazás idejére egy robogó fülkében, valahol az ismeretlenben, kívül a hétköznapokon. Ennek a régi toposznak az egyik alapműve a Londoni randevú, Alfred Hitchcock 1938-as thrillere és krimikomédiája.
A Budapestről Baselbe tartó expresszvonaton igazán színes a társaság: többek között kémek és ellenkémek, egy bűvész, egy professzor és krikettrajongók ülnek rajta, és szeretnének mielőbb hazajutni egy fiktív, balkáni országból, ahol vesztegelniük kellett. Fiatal főhősnőnk, Iris egy idős hölggyel összebarátkozik az utazás során. De mire felébred a szunyókálásból, az idősebb nő már nincs ott – sőt, minden utas azt állítja, hogy soha nem is látták. Iris maga is kételkedik az emlékeiben, de egy idő után látnia kell, hogy nem az ő emlékezete csal, hanem mindenki más. Mégpedig mindenki más miatt. Van, aki csak egy házasságtörést szeretne leplezni, mások viszont komoly nemzetközi ügyletekben utaznak.
A Londoni randevú alaphelyzetéből könnyen lehetett volna fojtogató, paranoid thriller, de többnyire túl jól szórakozunk ahhoz, hogy féljük. Hiszen a film bővelkedik komikus elemekben: a két „nagyon brit” krikettrajongó például, akiknek az az egyetlen céljuk, hogy időben hazaérjenek egy krikettmeccsre, annyira népszerű lett, hogy még tévésorozatot is alapoztak rájuk később. Mégis főleg a krimiszál az, ami az első perctől az utolsóig leköti a nézőt. Úgy épül a történet, hogy egyre feszültebben várjuk a következő fordulatot, és bár hamar belelátunk a titkokba, mégis újabb és újabb csavarok jönnek. François Truffaut filmrendező mondta, hogy akárhányszor leült, hogy megfigyelje a film kameramozgását és trükkfelvételeit, annyira beszippantotta a cselekmény, hogy nem tudott másra figyelni.
A kiváló történet a film alapját adó, The Wheel Spins című regénynek is köszönhető (író: Ethel Lina White). Hitchcock a Londoni randevúval olyan ismertséget ért el, hogy meghívták az USA-ba is rendezni. Magának a filmnek pedig 1979-ban pedig remake-je készült, sőt, 2013-ban egy újabb. És hogy hol bukkan fel a Ruben Brandt, a gyűjtőben? A viadukt, amin keresztülmegy a film nyitó jelenetében a Ruben Brandtot röpítő vonat, egy az egyben Hitchcock filmjéből van – de persze a vonat mint helyszín is összekapcsolja a két filmet.