Henri Verneuil: A betörés (1971)

Ha akciófilm, akkor autósüldözés! Ma már nem készülhet hollywoodi akciófilm, ahol egy autós jelenetben ne döntenék romba a fél várost. Ezt az akciófilmes klisét a Ruben Brandt, a gyűjtő is megeleveníti, de sokkal intellektuálisabban oldja meg a film elején látható üldözéses jelenet rejtett részleteivel.

Hiszen nem mindegy, hogy egy statiszta ugrik félre a száguldó autó elől, vagy egy jól ismert Brassaï-kép főszereplőjének szoknyája lebben meg kissé, és vele együtt meglebben az az atmoszféra is, amit Brassaï klasszikussá vált fényképe közvetített.

De maga az autós üldözés is számos elemében a filmtörténet klasszikusaira épül a Ruben Brandt, a gyűjtőben. Mindenekelőtt igencsak benne van A betörés című, 1971-es francia-olasz krimi-thrille, amelynek hosszú-hosszú autósüldözésére és a bevállalós kaszkadőrmutatványaira mindenki emlékszik, aki egyszer látta. Bár látványosságban elmarad a mai CGI-os technológiával megbolondított autós üldözési jelenetektől, a hosszú üldözés dramaturgiája és a filmen belüli saját, intenzív ideje meghatározó tanulság minden azóta készült akciófilmnek. Ráadásul ezek még “valódi trükkök” voltak, elképesztő ügyesség és tervezés kellett hozzájuk.

Ez a mozifilm a maga idejében szuperprodukció volt, főszerepben az akkor már erősen sztárnak számító Jean-Paul Belmondóval, aki állítólag ebben a filmjében a legsármosabb.A történet középpontjában egy rablás áll, egy nagy értékű smaragdgyűjtemény „szabadon engedése” egy széfből, ahol addig raboskodnia kellett. A bravúros lopás elkövetői Venezuelába szeretnének szökni, de csak késve tudnak indulni, egy nyomozó pedig a nyomukba szegődik. Igen, ez egy heist-film, azaz tolvajfilm, hasonló a Ruben Brandt, a gyűjtőhöz. Ízig-vérig francia a könnyedsége, rosszfiús bája és a történetbonyolítása, és olyan erős képekkel dolgozik, mint például az egyik szereplőt elnyelő búzaszemek örvénye.