Richard Lester: Egy nehéz nap éjszakája (1964)

Bár a mai tömegkultúra is a sztárkultuszra épül, mégis nehéz elképzelni, hogy milyen őrjöngő rajongást váltott ki a Beatles a hatvanas évek fiatal nőiből. A korabeli felvételeket elnézve az Egy nehéz nap éjszakája című játékfilmjük kicsit sem túloz: a zenekarért rajongó lányok tényleg csapatostul követték őket éjjel-nappal. Voltak olyan koncertek, ahol a zenét hallani sem lehetett a boldogan sikítozó közönségtől, akiknek már az is elég volt, hogy egy teremben lehettek az idoljaikkal.

Hirtelen felívelő pályájuk elején ezzel a kissé terhes népszerűséggel találták szembe magukat a liverpooli klubokból feltört srácok, no meg azzal, hogy hirtelen egy nyárspolgár életénél is szabályozottabbak lettek a napjaik. Turné idején percre pontosan beosztott napirend, heteken át napi két koncert, mindegyik ugyanazzal a műsorral. Miközben nemcsak izgága alkotókedvű emberekről volt szó, de fiatalemberekről is, akik élni szeretnének. Ezt az furcsán feszült helyzetet, a siker és a popszakma ellentmondásosságát aknázta ki témaként az Egy nehéz nap éjszakája.

A történet mozgatórugója az, hogy egy bandai fiatal zenészei, akiket történetesen Johnnak, Paulnak, George-nak és Ringónak hívnak, megelégelik a túlszabályozottságot, és meglépnek a saját menedzserük és a saját közönségük elől. Ezernyi vidám fordulattal, csínnyel, egy fiktív, bogaras nagypapával és slágerlistás betétdalokkal zajlik a Beatles vígjátéka, amely persze a zenekar még magasabbra hype-olásában is fontos szerepet játszott. Érdekesség, hogy a dokumentumfilmnek álcázott rock'n'roll vígjáték forgatókönyvének készítéséhez az eredetileg pszichológus végzettségű Richard Lester „megfigyelte” ugyan pár napig a négy sztárt, de ők nemigen folyhattak bele a róluk szóló történetbe. Forgatáskor se improvizáltak sokat, de azért pl. John Lenonnak sikerült belecsempésznie egy-két saját húzást.

A Ruben Brandt, a gyűjtő azt a jelenetet idézi meg a filmből, amikor egy vonatkupé ajtaján egymás feje fölött kukucskálnak be a gombafrizurás srácok. Bár Ruben Brandt jóval magányosabban álldogál a vasúti fülke ajtajánál, és a Beatles-film pajkos életigenlése sem érezhető rajta.

A Beatles több filmet is készített Az egy nehéz nap éjszakáján kívül. A Mágikus misztikus utazás köré mára igazi kultusz nőtt, bár a korabeli kritika nem volt feldobva. A Sárga tengeralattjáró pedig az animációk történetének egyik legparádésabb zenéjével büszkélkedhet: két nagyszerű Beatles-lemez, a Yellow Submarine és a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band dalai hangzanak el benne. De messzemenő hatása volt a hippikorszak grafikai világára és az animációkészítésre is, még Magyarországon is (pl. János vitéz).