Tudtad, hogy Marlon Brando kenyérdarabokat tömött a szájába, úgy játszotta a maffiavezért? Sőt, tudtad, hogy a Keresztapa elkészítését a maffia meg akarta akadályozni? A producernek pl. szétlőtték az autóján az üveget. De hevesen tiltakozott a film ellen egy olyan szervezet is, amely az ellen az előítélet ellen harcolt, hogy minden Amerikában élő olasz maffiózó. Ami tényleg csúnya előítélet, még akkor is, ha a szervezet vezetője maga is maffiózó volt.

De a filmes szakszervezetek is csak úgy mentek bele a Keresztapa elkészítésébe, ha abban egyszer sem hangzik el a „maffia” szó. Így készült el 1972-ben az a film, amelyet máig nem tudott túlszárnyalni egyetlen alvilággal foglalkozó alkotás sem, pedig a téma igen népszerű. A film, amely Mario Puzo azonos című regényének adaptációja, majdnem három óra hosszú, de úgy leköti a nézőt, hogy az egy pillanatra sem unatkozik. Mivel elkészítésekor az amerikai filmgyártás krízisben volt, a filmnek mindenképpen sikeresnek kellett lennie. De a Paramount stúdió által felkért nagy rendezők sorra visszautasították a Mario Puzótól megvásárolt filmötletet. Az akkor 31 éves Francis Ford Coppolára esett végül a választás. Coppola alig néhány filmen volt túl akkor, és azok is inkább európai ízűek voltak, így a stúdiónak nem volt egyszerű dolga vele. A rendező ragaszkodott Al Pacinóhoz, aki akkor még nem számított sztárnak, és ő szerette volna Marlon Brandót is, aki pedig a szerepénél lényegesen fiatalabb volt.

Az elkészült alkotás a filmtörténet művészileg legjelentősebb filmalkotásai közé számít. 11 Oscar-jelölésből hármat kapott meg, és anyagi szempontból is igen sikeres lett. A Ruben Brandt, a gyűjtő azt az elhíresült jelenetét idézi meg, amikor valaki egy levágott lófejet talál az ágyában, finom utalásképpen. Az erőszakot részleteiben is bemutató gengszterfilm az USA 70-es évekbeli problémáiba enged betekintést, miközben a benne ábrázolt sötét világnak, a félelemnek is megvan a maga költészete. De a szervezett bűnözésen túl a családi büszkeség és az egyén becsületének kérdése is a film középpontjában áll. Azóta elkészült két folytatása tovább meséli a Corleone-család történetét, de az előtörténetükből is megtudunk ezt-azt.

A maffia megjelenítésében erősen idealizál a Keresztapa. Egy Lindlau nevű újságíró írta meg a könyvében, hogy ő korábban találkozott azzal a maffiataggal, akiről Vito Corleonét mintázták, illetve a maffia ügyvédjével is, és hát a valóságban nem pont olyanok voltak. Az ügyvédről azt írta, hogy nem szívesen ment hozzá közel, ugyanis a férfi nem szeretett mosakodni, míg a filmben ábrázolt elegáns ügyvéd szürke flanelben filozofál a bűnről. Az biztos, hogy rendőri visszajelzések szerint a film lenyűgöző stílusának még az amerikai maffiózókra is volt hatása. Olyanok szerettek volna lenni, amilyennek Coppola ábrázolta őket. Ahogy a szervezett bűnözés egy szakértője fogalmazott: a Keresztapa a legjobb reklámfilm, amit valaha a maffia számára forgattak.