„Get Carter, before Carter gets you!” (Kapd el Cartert, mielőtt ő kap el téged!) Mint minden bosszúfilm, az Öld meg Cartert! is egy fájdalmas veszteség utáni bosszúállásról szól, ahol a bosszúálló diadalmaskodik ugyan, de a bosszú bevégzése után már neki sincsen hova tovább. A főszereplő egy gengszter, aki hazatér; egy gyilkos, aki átéli, hogy milyen az, ha neki ölik meg valakijét.

Jack Carter egy Newcastle-i bérgyilkos. Minden szépen alakul: már Londonban dolgozik, és viszonya van a főnöke nőjével, amikor egyszer csak hírt kap, hogy a testvére autóbalesetben meghalt. Hazautazik Newcastle-be, és gyanakodni kezd, hogy nem baleset történt, hanem gyilkosság. Az otthon hagyott magánéletén túl a helyi alvilág és a tisztes polgárok rejtegetnivalóiba is belekeveredik. Kíméletlen leszámolásba kezd, de ő sem fogja többé elhagyni Newcastle-t.

A film a vonatkupéban olvasó főszereplővel kezdődik. A vonat alagútból alagútba fut be, mintha egyik sötét titokból érne a másikba, újra és újra kiszakítva a nézőt a napfényes, hétköznapi világból. Talán nem is emlékszünk majd erre a film végén, de a legelső jelenetben már ott ül a kupéban a főszereplővel szemben egy ártatlanul olvasgató férfi, aki majd a végzete lesz. Nem véletlen, hogy ez a sorsszerűséget sugalló jelenet a Ruben Brandt, a gyűjtő elején is visszatér.

Az Öld meg Cartert! forgatókönyve Ted Lewis Jack's Return Home című regénye alapján készült. A korabeli nézők körében nem volt egyértelműen sikeres a film – túl hideg és kemény volt, túl realistán ábrázolta az erőszakot és az észak-angliai társadalmi hátteret. Azóta viszont a legjobb brit gengszterfilmként tartják számon. Az, ahogyan Michael Caine játszott, a látszólagos érzelemmentességével és időnként durva dühkitörésekeivel, stílust teremtett. 2000-ben amerikai remake-je készült a filmnek, Silvester Stallone főszereplésével. Érdekes csavar, hogy Michael Caine ebben a változatban is játszik.