Mi történik, ha egy vámpír szerelmes? Hát, nem az, ami az Alkonyatban. A vámpírtematikát a világra szabadító Bram Stoker Drakula című regénye a 19. század végén sötétebb képet festett erről a hátborzongató szenvedélyről. Francis Ford Coppola thrillere pedig a dramaturgiai változtatások ellenére is a leghűségesebb adaptáció, ami a könyvből eddig született. Látvánnyal, effektekkel, fantasztikus kosztümökkel, vérrel és erotikával eléri, hogy fejest ugorjuk a történetbe, de közben magunkban mosolyogjunk is rajta.
Gyorsan vegyük át, hogy ki kicsoda a vámpírvilágban! Vérszívó lények szinte minden kultúra mítoszaiban vannak, de Drakula gróffal senki sem vetekszik ismertségben. Egyik előképének a 15. századi Vlad Tepes törökverő fejedelmet szokás tekinteni, akit ma Romániában nemzeti hősként tisztelnek, de például a szűzlányok vérében fürdő Báthory Erzsébet legendája is hozzájárult a történethez. Magát Drakula grófot Bram Stoker alkotta meg a kelet-európai folklórból és a saját fantáziájából. Nem ő találta fel a vámpírokat és messze nem ő írta az első vámpírregényt, de az ő levél-horrorja kövezte ki a vérszívók útját a világhír felé.
Bram Stoker egyébként egy londoni színházat vezetett a századfordulón, és a Drakulát csak szórakozásból és némi pénz reményében írta meg. A kortársai is inkább szórakoztató irodalomnak tekintették a művet – kultikussá a megfilmesítései tették. Mára több mint 200 Drakula-film született, de a nagy klasszikus akkor is F. W. Murnau Nosferatu című némafilmje maradt, 1922-ből.
Francis Ford Coppola 1992-es Drakulája is visszautal Murnau filmjére egy-egy beállítással és a film zenéjével. De az is a filmezés korábbi évtizedei felé mutat vissza, hogy egy fényhatáson kívül semmilyen, de tényleg semmilyen digitális trükköt vagy speciális effektust nem használt. Minden, amit a vásznon látunk, a felfele csepegő folyadéktól a farkasemberig: smink, maszk, kameratrükk, festmény és makett, ettől pedig érdekesen valóságos hatást kelt a film a CGI-hoz szokott szemünknek. Nem csoda, hogy mind a jelmez, mind a maszk Oscar-díjat kapott.
Coppola vámpírjai éppúgy megmentették a gyártó stúdiót a csődtől, mint korábban a Keresztapa című filmje. Hatalmas kasszasiker lett, de a kritikák főleg a kamerahasználatot és Gary Oldman játékát emelték ki. Magával ragadó látvány, operaszerű jelenetek, amiben a történetnél fontosabb az atmoszféra. A filmnek 1995-ben megszületett a paródiája is, a Drakula halott és élvezi. A Ruben Brandt, a gyűjtőbe pedig egy borotva révén került be, amelyről az éhes vámpír olyan kéjesen nyalja le a vért, hogy nem hiányozhatott Kowalski késgyűjteményéből.