Peter Faiman: Krokodil Dundee (1986)
 
Egy kedves vígjáték, amiből mindenkinek csak előnye származott. Egy ausztrál film világszerte megnevettette az embereket, és elgondolkodtatta őket arról, hogy másféleképpen is lehet élni. Peter Faiman rendező nagy kasszasikernek örülhetett. A két főszereplőnek, Paul Hogannek és Linda Kozlowskinek pedig ez volt az első főszerepe, amibe annyira belejöttek, hogy egy sor filmben játszottak még együtt, majd össze is házasodtak.
 
„Ez nektek egy kés? Na, ez egy kés!” Ezzel a mondattal rántja elő Krokodil Dundee a híressé vált, nagy krokodilnyúzóját, amikor félreérti egy nagyvárosi rablóbanda szándékát, és azt hiszi, hogy csak bicskákat akarnak mutogatni egymásnak. Annyira penge volt ez a poén és a kés, hogy be is került Kowalski nyomozó gyűjteményébe a Ruben Brandt, a gyűjtőben.
 
Ahogy az ausztrál vadonból érkezett krokodilos ember New Yorkban félreért mindent, és a maga kedves, naiv, kimódolatlan természeti világán keresztül néz mindent, az klasszikus komikai séma. Egyben tükörképe a film első felének, amelyben viszont egy New York-i újságírónő próbál boldogulni az ausztrál pusztaságban, és ismerkedik a benszülöttek és a természetbe szakadt többi ember életével. No meg persze sok-sok krokodillal. A sztori valós előképre épül: egy illegálisan krokodilra vadászó, majd egy baleset miatt civilizációból kényszerűen kiszakadó férfi történetére, aki valóban nehezen tudott visszailleszkedni a városi életbe, miután csodával határos módon visszatért a krokodilok közül.
 
A film szépen felmondja a tolerancia és a kulturális perspektívaváltás leckéit, és finoman terelgeti a nevető néző figyelmét arra, hogy nyugodtabban, természet- és emberközelibb módon is élhetne, mint amit a városi kavalkádban megszokott. (Lásd pl. amikor Krokodil Dundee úrinőként bánik két utcalánnyal.) A film kedves kisugárzása és a humora is magyarázzák, hogy miért ért meg két folytatást. De vannak, akiket a személyes útkeresésükben is megerősített ez a film, amikor elegük lett a városi életmódból. Pedig nem is dráma, „csak” egy hatásos, a világirodalomban és a filmtörténetben sokszor bevált történetsémával dolgozó, emberbarát komédia.