Billy Apple (1935-): 2 perc 33 másodperc, 1962 (bronz, zománcfesték). A Barrie Bates néven Új-Zélandon született, az 1960-70-es években New Yorkban élő pop-art művész szinte kereskedelmi márkaként fogalmazta újra magát 1962-ben, amikor is „alma” lett a neve és műveinek szinte kizárólagos tárgya, mellesleg pedig a Big Apple-nek ( = Nagy Alma) becézett New Yorkba költözött. A Ruben Brandtban a tokiói kiállításon láthatjuk 3 almából álló alkotását, amelynek egyik darabját Bye Bye Joe vágja hozzá menekülés közben az őt üldözőkhöz. Vigyázat, bronzból van!

Billy Apple három New York-i zöldségest is végiglátogatott, míg egy indiai árusnál megtalálta a tökéletes „modellt”, azaz azt az almát, amelyet aztán pontosan 2 perc 33 másodperc alatt fogyasztott el. De nem ám akárhol, hanem egy híres New York-i bronzöntő műhelyben, ahol a még ép almáról is öntvényt készítettek, majd a dolgozók nagy derültségére pár harapás után újra és újra megismételték a műveletet. (A stopperrel mért evésidőbe az öntvénykészítés természetesen nem tartozott bele). Az így elkészült, három fázist rögzítő darabokat aztán egy autófényezővel festtette zöldre, pirosra, illetve aranyra. „Miből áll akkor a művész munkája?”- kérdezhetnénk. Az almaevésből? Inkább az ötletből, amelyet kitalált és következetesen végigvitt – ezzel a konceptuális művészethez legalább annyira közel került, mint a pop-arthoz, amely a hétköznapi dolgok és a magas művészet határainak elmosására törekedett. Billy Apple művében és a címadásban van valami filozofikus is: a sokszor oly szubjektívnek tűnő idő múlását rögzíti, teszi láthatóvá és kézzel foghatóvá. Miközben jót mosolygunk a meglepő gesztuson: az amúgy ösztönös mozdulattal kukába dobott almacsutka piedesztálra emelésén.