Spoerri, Daniel (1930-): Kichka reggelije I, 1960 Museum of Modern Art, New York. A román származású, svájci művész egyik első „csapda-képe” ez az alkotás, amely nem más, mint a barátnője, Kichka által elfogyasztott reggeli maradékának „foglyul ejtése”, azaz ragasztóval való rögzítése. A filmben a tokiói pop-art-kiállításon találkozunk a művel, s a ragasztó engedhetett már valamicskét, mert Bye-Bye Joe könnyedén felkapja az alkotás egy darabját, hogy üldözőihez vágja.

A Spoerri által leírt történet szerint barátnője reggeli távozása után az asztalnak és tálcának használt deszkalapra ragasztgatta az otthagyott tárgyakat, majd a deszkát is rögzítette egy kisszékre. Mintegy két óra elteltével kopogtak a párizsi hotelszoba ajtaján és megérkeztek a Spoerri által várt New York-i kiállításszervezők, akik a szobában látható számos más alkotás közül pont a frissen elkészült „reggelizőasztalt” választották ki az 1961-ben a világ egyik legrangosabb modern művészeti múzeumában, a MOMÁ-ban megrendezett „Az asszamblázs művészete” című tárlatra. Ott a kisszéket a falra helyezve állították ki, így a gravitáció törvényeivel dacolva, mintha vízszintesen „lebegnének” a tárgyak a térben. Megszokott tárgyaink szokatlan, megdöbbentő helyzetben műalkotássá válnak – ezt az alkotómódszert a dadaizmus kezdte, az angol-amerikai pop-art és a francia „Nouveau réalisme” („Új realizmus”) folytatta, mely utóbbi mozgalomhoz Spoerri is csatlakozott. Tagjai szerint „mindenki művész és minden művészet” - világunk tárgyaival együtt maga is „képek együttese”, a művész feladata csak annyi, hogy kiemel egy-egy darabot ebből a világból és saját alkotásába foglalja. Spoerri rendkívül népszerű lett a véletlenszerűen talált tárgyegyütteseket rögzítő kompozícióival, ő maga azonban 1-2 év után megelégelte, hogy folyamatosan „koszos edényeket ragasztgasson”, s továbblépve számos új utat keresett és talált a művészet és a való világ közelítésére.