Mercié, Antonin (1845-1916): Dávid, 1872 k. (bronz, 184 cm magas, Musée d'Orsay, Párizs). Az akadémikus francia szobrász legnépszerűbb műve, az 1872-es párizsi Szalon aranyérmes szobra az ószövetségi Dávidról. A valósághoz hasonlóan a Ruben Brandtban is a párizsi Musée d'Orsay-ben látható.

Mezítelen ifjú hatalmas szakállas fejen taposva, „a (férfi) Szépség és a Szörnyeteg” - juthat eszünkbe az ekkor még csak zsidó pásztorfiú, később nagy királlyá váló Dávid és az általa legyőzött óriás Góliát kettőséről. A téma az itáliai reneszánsz szobrászatban volt rendkívül népszerű, nem függetlenül az antik aktábrázolások felelevenítésétől. Nem véletlen, hogy a fiatal Mercié is Rómában alkotta meg a szobor gipszmodelljét, amely aztán hatalmas sikert aratott a porosz-francia háború utáni első, 1872-es Szalonon. A francia szobrász nem a téma leghíresebb, Michelangelo-féle feldolgozásából inspirálódott, hanem a firenzei szobrászat Michelangelo előtti legnagyobbjának, Donatellónak Dávid-szobrát vette alapul. Az életnagyságú méret, a kecses, kissé nőies mozdulat, a karcsú test, a láb alatt heverő, fájdalomtól eltorzult Góliát-fej mind olyan elemek, amelyek Donatello 1440 körüli bronzszobrán is felfedezhetőek. Újítás azonban, hogy Mercié szobrán Dávid turbánt visel, ami a Franciaországban a 19. század második felében oly népszerű orientalizmus, azaz keleti kultúrák, motívumok iránti rajongás hatása lehet. A szobor népszerűségét mutatja, hogy rengeteg másolat készült róla, a „polgári erkölcs és jóízlés” jegyében azonban a legtöbb verzión Dávid, az eredeti meztelenségen finomítva, már ágyékkötőben jelenik meg.