Tövishúzó, Kr. e. I. sz. (bronz, 73 cm) Róma, Palazzo dei Conservatorii. A görög szobrászat késői szakaszának, a hellenizmusnak alkotása. Egy hétköznapi, jelentéktelen kis mozdulat, amelyet az antikvitásban számtalanszor megjelenítettek, sőt középkori templomok szobrászati díszei között is gyakran találkozunk a motívummal, amelynek időközben keresztény szimbolikus jelentése is lett. Vajon mi? A Ruben Brandtban semmi szimbolikus nincs abban a pillanatban, amikor ha elég gyorsak vagyunk, felismerhetjük az antik szobrot: Bye Bye Joe a Musée d'Orsay WC-jében vetkőzik, majd ráül a lehajtott támlájú WC-re, hogy talpát is be tudja kenni a bronzosító spray-vel, s tökéletes Rodin Gondolkodóvá váljon...

A görög szobrászat korábbi, klasszikus korszakában csak erejük teljében lévő, eszményi férfiakat és nem kevésbé tökéletes nőket ábrázoltak méltóságteljesen, időtlen nyugalommal álldogáló pózban. E kor művészete számára az ideálok megörökítése volt a cél. A hellenizmus érdeklődése (a görög kultúra terjedése és más népekkel való érintkezése miatt is) kitágult: bővül az ábrázolt témák köre, megjelennek a fiatalok és az öregek, a csúnyák és a szépek, az érzelmek és nem utolsó sorban a hétköznapi tevékenységek, a kevésbé fennkölt, de szobrászilag annál izgalmasabb mozdulatok. Mint például az ülő, bal lábát jobb térdére támasztó, s talpát néző fiú alakja, amely Tövishúzó néven vált ismertté és rendkívül elterjedt motívum volt ebben a korban. Természetessége megkapó, mint amikor hirtelen rajta felejted valakin a tekintetedet, aki egyáltalán nem pózol, csak úgy „önkéntelenül szép”. (Thomas Mann Halál Velencében c. novellájában egyébként a főszereplő Aschenbach pont emiatt hasonlítja a titokzatosan szép lengyel fiúcskát a Tövishúzóhoz). A motívum népszerűségét mutatja, hogy az továbbélt a keresztény művészetben, ahol – szokás szerint – új, moralizáló jelentéssel ruházták fel: a tövis a bűnt jelképezi, a tövishúzó a bűnös ember – s mint ilyen gyakran jelent meg templomok homlokzatán, oszlopfőin vagy éppen sírokon, hogy a bűnbánatra emlékeztessen.