Duchamp, Marcel (1887-1968): Biciklikerék, 1913/1951 (3. verzió – az elveszett eredeti 1951-es másolata; festett fazsámoly, fémkerék) Museum of Modern Art, New York. A 20. század egyik legeredetibb alkotójának nevéhez fűződik a „ready-made” fogalmának bevezetése a művészetbe, azaz a hétköznapi tárgyak művészeti kontextusba emelése, s a „Mi ebben a művészet?” típusú kérdések kiprovokálása. A Biciklikerék az egyik első ilyen alkotása, a filmben a tokiói pop-art-kiállításon találkozunk vele.

A „ready-made” fogalma még nem létezett, viszont Duchamp műtermében volt már egy biciklikerék, amelyről később így vallott: „Élveztem azt az ötletet, hogy egy biciklikerék van a műtermemben. Élveztem, hogy rápillanthatok, ahogy élvezem, amikor a kandallóban a lángocskák táncolnak." Szerinte a művészi alkotás főleg a választás művészete. Meglátni, kiemelni és lehetőséget adni, hogy teljesen semlegesen, új szemmel nézzünk egy tárgyra. Duchamp a gyárban készült, tömegtermékként előállított biciklikereket villájával lefelé fordítva egy szintén sorozattermék fahokedlire erősítette és örömmel nézte, ahogy forog. Amíg rendeltetésszerűen használunk egy biciklikereket, sohasem nézzük meg „csak úgy”. Így viszont, mint egy klasszikus, talapzatra állított szoborról elmélkedhetünk a tárgyról. Mint ahogy azt Bye-Bye Joe is teszi a tokiói kiállításon: „Egyszer fenn, egyszer lenn, a sors kerekét én megpörgetem!” felkiáltással. S valóban meg is forgatja a kereket, ami megegyezik Duchamp szándékával, aki a mű első kiállításakor szintén erre biztatta a látogatókat.