Muhina, Vera (1889-1953): Munkás és kolhozparasztnő, 1937 (acél, 24,5 m magas), Moszkva. Az 1937-es párizsi világkiállítás szovjet pavilonjának tetejére készült hatalmas emlékmű a szovjet szocialista-realista művészet legismertebb alkotása. A Ruben Brandtban Cooper ex-CIA-ügynök pózol előtte egy fényképen, melyet lakásának falán láthatunk.

Ha láttál már a második világháború után készült szovjet/orosz filmet, akkor nagy valószínűséggel találkoztál már ezzel a szoborral, amely 1947-ben  bekerült a máig létező, legjelentősebb szovjet/orosz filmgyár, a Moszfilm logójába, s számos film elején forog körbe... A rozsdamentes acélból készült, 185 tonna súlyú szobor a sztálini Szovjetunió erejét, lendületét és öntudatás hívatott jelképezni, s micsoda véletlen: pont a szintén erődemonstrációra készülő hitleri Németország pavilonjával szemben kapott helyet a kiállításon. Természetesesn a hivatalos ideológia is megjelenik a kompozícióban: a munkásosztályt kezében kalapáccsal egy férfialak, a termelőszövetkezetekbe (kolhozokba) kényszerített parasztságot pedig a sarlót tartó nő jeleníti meg teljes egységben – így máris egymás mellé kerülnek a szovjet zászlóban is megjelenő jelképek, a sarló és kalapács. A nagypolgári származású, képzőművészeti tanulmányait Párizsban végző Muhina alkotásához a párizsi Louvre-ban található görög szobor, a Szamothrakéi Niké szolgált előképül, mint ahogy sok más esetben, itt is megfigyelhető, hogy a szocialista realizmus az antik görög szobrászat megoldásait követi. A szobor Párizsban is lelkesedést váltott ki, még az ott-tartása is felmerült, de aztán mégis visszaszállították Moszkvába (ahogy odafelé, úgy visszafelé is: 60 darabra szétszedve, 24 vasúti kocsiban elosztva), s a népgazdasági eredményeket bemutató kiállítási terület előtt állították ki.