Schoenewerk, Alexandre (1820-1885): A tarentumi szűz, 1871 (márvány, 74 x 171 cm, Musée d'Orsay, Párizs). A késő romantika és realizmus szellemében dolgozó francia szobrász legismertebb szobra, mely André Cheniérs francia költő azonos című, 1790 körül írt versének inspirációjára készült. A valósághoz hasonlóan, a filmben is a Musée d'Orsay-ben láthatjuk, csak a valóságosnál kissé jobban összetekeredett végtagokkal.

A fiatalon a francia forradalom kivégzési hullámának áldozatul eső, a „nép ellenségének” kikiáltott André Chéniers a „leggörögebb” francia költő volt, aki „új Homérosz” kívánt lenni. Antik versformában, görög mitológiai utalásokkal megtűzdelve íródott A tarentumi szűz c. verse is, melyben a vőlegényéhez hajózó gyönyörű szűz tengeri viharban leli halálát, holttestét pedig Thetisz istennő, legfőbb tengeri nimfa kérésére Nereidák, azaz nimfák szállítják partra. Schoenewerk a témához méltóan, az antik görög kultúra késői, hellenisztikus szakaszára emlékeztető stílusában alkotta meg szobrát: különleges, kicsavart pózban, csípőjét kiemelve fekszik előttünk a gyönyörű női test, mintegy bizarr ravatalon. Egyszerre erotikus és tragikus: a természetellenesen megtört test a pusztító hullámoknak való kiszolgáltatottságot, „partra vetettséget”, a nyugodt, csukott szemű arc azonban inkább csak édes álmot sejtet. A szobor talapzatára Chéniers versének három sora van felvésve. A művészetet és még inkább a művészeti sikert mindennél előbbre tartó Schoenewerk tragikusan vetett véget életének: egy harmadik emeleti ablakon kiugorva lett öngyilkos, mert az 1885-ös párizsi Szalonon nem aratott tetszést Salome című szobra.