Barye, Antoine-Louis (1796-1875): Ülő oroszlán, 1849 (lakozott gipsz, 2 m magas, Musée d'Orsay, Párizs). „Az állatábrázolások Michelangelójának” is nevezett francia romantikus szobrász alkotása ez a gipszmodell, melynek bronzváltozatai a Louvre egyik bejáratát, az „Oroszlánok kapuját” díszítik. A Ruben Brandtban – ahogy a valóságban is – a Musée d'Orsay csarnokában találkozhatunk vele.

Az „állatok királyaként” tisztelt oroszlán már az ókortól fogva gyakran megjelenik a szobrászatban különböző őrző-védő szerepekben: városkapuk, templomok, sírok, királyi tróntermek és más kiemelten fontos épületek előtt gondoskodik a biztonságról és sugároz stabilitást, erőt, méltóságot. Ebbe a sorba tartoznak az egyiptomi piramisok szfinxei, de a budapesti Lánchíd oroszlánjai vagy a Budai Vár oroszlános kapuja is. Utóbbihoz meglehetősen hasonlít az egykori francia királyi palota, ma a Louvre egyik kapuja előtt őrködő két bronzoroszlán, amelyeket a romantika szobrászatának legismertebb „animalier”-ja, azaz állatábrázolásokkal foglalkozó művésze, Antoine-Louis Barye készített. A szobrász képzettségét a párizsi növénykert számára kis méretű állatfigurákat készítő ötvösműhelyben szerezte, ehhez a munkájához kezdte megszállott rajongással tanulmányozni, rajzolni, festeni az állatokat. Akvarelljei olykor a nagy festő, Delacroix állatábrázolásaival vetekszenek. A romantika érzelmi hevületének megfelelően kisplasztikái gyakran az állatvilág drámaibb pillanatait jelenítik meg, hevesebb állatküzdelmeket, intenzív mozgást. A monumentálisabb megbízások elnyeréséhez azonban már kellett ez a higgadtság, amely a Louvre méltóságteljesen ülő oroszlánjaiból sugárzik, amelyek bár szobrászatilag kevésbé izgalmas kompozíciók, de mégis meghozták alkotójuknak a vágyott presztízst és elismerést.