Rodin, Auguste (1840-1917): Gondolkodó, 1903, (bronz, 180 cm magas), Párizs Musée Rodin. Az impresszionizmushoz és szimbolizmushoz kapcsolódó francia szobrász talán leghíresebb műve, eredetileg egy soha be nem fejezett nagyobb mű, a Dante Isteni színjátékához készített Pokol kapujának felső figurája, amely aztán önállóan lett a világ egyik legismertebb szobra. A minden izmában a megfeszített koncentrációt tükröző testtartás segít Bye-Bye Joe-nak, hogy leküzdje problémáját: a rossz pillanatban való megszólalást – ezt aztán élőben is tesztelik az Olympia elrablásakor, amikor Gondolkodóként tud bent maradni a Musée d'Orsay-ben.

Te hogyan ábrázolnád a gondolkodást? Fekve, állva, sétálva? Látszik az a testen, hogy szellemi munkát végez? Rodin mozdulatlanul, de aktívan ülő, „kigyúrt” férfialakja egy pillanatra sem pihen: felső testével előre dől, jobb könyökével bal térdére támaszkodik, s így tartja fejét - ez a pici csavarodó mozdulat is hozzájárul a feszültséghez, amely az egész testben, s a ráncolt homlokú arcon is megjelenik. Ki lehet valójában ez a férfi? A mű első változatában, amely a kb. 6 méteresre tervezett bronzkapu (az akkoriban épülő párizsi Iparművészeti Múzeum kapujának szánva) tetején 70 cm nagyságban foglalt helyet, „A költő” megnevezést viselte, tehát az Isteni színjáték szerzőjét, Dantét láthatjuk benne. Vagy, ha kicsit elvonatkoztatunk - a Világot és a Poklot teremtő Istent? Alatta a mintegy 150 alakot számláló, rendkívül kaotikus kompozíción az emberiség vágyai, bűnei, szenvedései jelennek meg. Az alkotó teremtője, de kissé gondterhelt, tehetetlen szemlélője is művének. A kompozíciótól függetlenné vált Gondolkodó már a modern – Istentől elszakadt – ember szimbólumává is vált: saját gondolataival, belső küzdelmeivel felel saját világáért és életéért. Végül is a pszichoterápia is kb. ekkor születik meg, amikor ez a szobor. Tudjátok, amikor az ember változtatni akar saját magán – hát, ahhoz biztosan kell ekkora erő és koncentráció! Sok sikert, Bye-Bye Joe!