Wesselmann, Tom (1931-2004): Cigiző 1 (Száj 12), 1967 (olaj, vászon, 277 x 216 cm, Museum of Modern Art, New York). A kezdetben képregényrajzolóként dolgozó amerikai pop-art művész alkotásai a női test és a szexualitás témája körül forogtak. A '60-as évek végén – '70-es évek elején alkotta meg híres cigarettás sorozatát, mely hatalmas női szájakat ábrázol füstölgő cigarettával. A Ruben Brandtban a tokiói pop-art-kiállításon tűnik fel a sorozat egyik darabja.

Wesselmann a '60-as évek első felének „Nagy amerikai akt”-sorozatától jutott el a női testrészek, jellemzően mellek és ajkak önálló ábrázolásáig, a női test személyiségtől megfosztott tárgyiasításában még egy lépéssel továbbhaladva. A vérvörös, érzékien nyíló ajkak és hófehér fogak hozzák a reklámok „szexi nő”-ábrázolásának kliséit, csak éppen itt nem valaminek az eladása a cél, hanem önmagukért jelennek meg az erotikus elemek. A nagyítás, sematizálás, a frontálisan „telibe” elénk helyezés azonban mind-mind olyan elidegenítő eszközök, amelyek inkább fenyegetővé, mintsem finoman csábítóvá teszik a motívumot. (Ez a ránagyítás, nagyobb összefüggésből, képből való kiemelés olyan eszköz, amellyel a Ruben Brandt animációja is gyakran él, pl.  a „képek támadásaikor”).  
A cigaretta labilis helyzete bizonytalanságot kelt, összezavarja érzékelésünket, mintha a következő pillanatban már ki is esne a szájból,  vagy mintha egy hamutartón támaszkodna fordítva az alsó ajkon, így is a tárgyszerűséget erősítve. Wesselmann ennél a művénél is alkalmazza a „Nagy amerikai akt”-sorozatban kifejleszett „több vásznas módszert”: az alkotás valójában két részből áll, a cigaretta füstje egy a hátsó vászon elé helyezett, formára vágott különálló darab. Ezzel a megoldással a festő fricskát mutat a festészet tradicionális térábrázolási törekvéseinek, s frappánsan megoldja a három dimenzió megjelenítését.