Velázquez, Diego (1599-1660): Juan de Pareja portréja, 1650 k. (olaj, vászon, 81,3 x 69,9 cm, Metropolitan Museum of Art, New York). Amikor ezt a legnagyobb spanyol barokk festő, Velázquez által festett portrét elkészülte után Rómában először bemutatták, általános vélemény volt, hogy „minden más, ami addig történt a festészetben, az 'csak művészet', míg ez a kép maga 'a valóság'.” Ruben Brandt puritán szobájában láthatjuk viszont, ahová Van Gogh postása csönget majd be váratlanul.

Juan de Pareja, a rabszolgasorban lévő mór festő, Velázquez segédje volt. A róla készült képmás valóban Velázquez leglebilincselőbb hatású portréinak egyike. Bámulatos, hogy a festő milyen kevés színt - a szürke és barna különböző árnyalatait - használva, milyen ragyogó elevenséget képes elérni! A világítóan fehér spanyolgallér kontrasztot képez az arcot keretező sötét hajjal és szakállal, és kiemeli a fénnyel is megvilágított arcot. A portréalany testtartása alárendelt szerepe ellenére is büszkeséget és öntudatot sugároz. A mélyen ragyogó, képből kinéző sötét szemek valódi kapcsolatot teremtenek a nézővel, s egyben azt is tükrözik, hogy mestere és gazdája is tisztelettel és megbecsüléssel tekintett rabszolgájára. Olyannyira, hogy nem sokkal a kép elkészülte után Velázquez alá is írta Juan de Pareja szabadulólevelét, melynek értelmében 1654-től kezdve szabad festőként dolgozhatott Madridban.