Khnopff, Fernand (1858-1921): Marguerite Khnopff  portréja, 1887 (olaj, vászon, 96 x 74,5 cm) Museés Royaux des Beaux-Arts de Belgique, Brüsszel. A belga szimbolista művész nővéréről készített portréja a festő sajátos, titokzatosan elzárkózó nőideálját jeleníti meg. A fehér ruhás, tekintetével a kontaktust kerülő, kissé félszeg lányalak a Ruben Brandtban egy magyar vidéki házban tűnik fel, ahol hallja, de nem nagyon érnek el hozzá a nagyvilág eseményeiről, pl. a műkincsrablás-sorozatról szóló hírek.

Fernand Khnopff imádott és portréalanyaként többször is megfestett nővérével élt együtt. Ez az egész alakos képmás volt magának az alkotónak is kedvenc műve, melytől haláláig nem akart megválni, brüsszeli otthonuk „kék szobájának” fő dísze volt, a festő legkedvesebb munkáit és reprodukcióit őrző szentélyszerűen berendezett térben. Ez az ünnepélyesség, csak a beavatottak számára hozzáférhető titokzatosság, művészet és vallás közelítése általában is jellemző volt a szimbolizmusra. Ezen a képen az állig zárt ruhát s még hosszú kesztyűt is viselő fiatal nőalak csukott ajtó előtt áll. Minden személyes megmutatkozás, kitárulkozás lehetősége kizárt. Különös hatást kelt az, ahogy a nő hozzánk közel, a kép közvetlen előterében áll, az ajtókeret által is kiemelt alakja a nézői tekinteteknek ki van szolgáltatva, ugyanakkor kapcsolatba lépni nem lehet vele: fejét elfordítja, tekintete kikerüli a miénket. A portrékon általában oly fontos kezek, melyek szintén a személyiségről árulhatnának el valamit, szintén rejtve vannak: a jobb kéz kesztyűben, ernyedten lóg a test mellett, a bal kéz kissé természetellenesen megfeszülve nyúlik át a háta mögött, s kapaszkodik a jobb könyökbe. Mintha saját magát fogná le, vagy rejtegetne valamit. Milyen titok lappang itt?