Balla, Giacomo (1871-1958): A pórázon sétáltatott kutya dinamizmusa, 1912 (olaj, vászon, 90 x 110 cm), Albright-Knox Art Gallery, Buffalo, New York. Az olasz avantgárd irányzat, a futurizmus egyik legismertebb és legviccesebb alkotása, amely a mozgás újszerű megragadására törekszik. Hiszen miért ábrázolna megmerevedett pillanatokat a művészet, amikor a modern élet pörög, mint a Ruben Brandtban az események? A „soklábú” kutya és gazdájának motívuma a firenzei Uffiziből történő rablás tudósításában tűnik fel az élőben bejelentkező riporter mögött.

A művészet megújítására törekvő avantgárd mozgalmak előszeretettel fogalmazták meg céljaikat harcos kiáltványokban. A nevükben is a jövőbe tekintő (és a múltat tagadó, azt szenvedélyesen rombolni vágyó) futuristák 1910-es festészeti kiáltványában ez áll: „Minden mozog, minden száguld, sebesen forog. Egy alak sohasem mozdulatlan előttünk …, a mozgásban lévő dolgok megsokszorozódnak, átalakulnak, ... Így egy futó lónak nem négy lába van, hanem húsz." Balla festménye ennek a tézisnek gyakorlatba való átültetése. Szinte halljuk a kis tacskó totyogó lépteit, a gazda cipőjének kopogását, megelevenedik a nagyvonalúan lengedező póráz. A kép tele van ritmusokkal, dinamikával. Ezt erősítik az elmosódó körvonalak, a meglepő, véletlenszerűnek tűnő képkivágás és a háttér/talaj átlósan húzódó vonalai, amelyek közé a jobb alsó sarokban a festő szignatúrája is átlósan került fel. Valóban minden mozgásban van, még a kép keretén is szaggatott vonalkázás húzódik körbe. Nincs megállás.