Lindner, Richard (1901-1978): Ice (Fagylalt), 1966 (olaj, vászon, 177,8 x 152,6 cm, Whitney Museum of American Art, New York). A német származású amerikai pop-art művész a reklám- és könyviparban dolgozott alkalmazott grafikusként, illusztrátorként, s képzőművészettel csak az '50-es évek elején kezdett komolyan foglalkozni New Yorkban. Stílusát mechanikus kubizmusnak is szokás nevezni, a kemény, geometrikus képi világa miatt, melyben robotszerűvé stilizált, gyakran erotikus utalásoktól sem mentes női alakok jelennek meg. A Ruben Brandtban a tokiói pop-art-kiállításon a film állandó turistapárja, George és Margaret ácsorognak a képnél, a „performansz” kezdetekor.

Mint egy jelvény vagy absztrakt embléma van megszerkesztve a sarkára állított rombusz által teljesen szimmetrikusan, élénk színes képmezőkre osztott kompozíció, amelynek középtengelyében áll a bizarr ruházatú nőalak. Alakja kerek csípőjével, gömbkebleivel egyszerre hat erotikusan, hangsúlyozottan nőiesen és életidegenül, gépiesen mereven. Frontális, szinte teljesen szimmetrikus alakja, mint valami archaikus istennő vagy idol emelkedik előttünk. A fagylaltnyalás látványos gesztusa azonban lerántja ezekből az elvont magasságokból a nőalakot, akinek már-már értelmezhetetlenül abszurd a megjelenése a csíkos harisnyában, vállig érő kesztyűben és robotszemüvegben. Teste középpontját, hasát és nemiszervét egy indiánférfi profilképmása takarja. Amerika ősi kultúrájának férfija és modern, média-irányította világának nője? Nem kicsi a kontraszt.