Utrillo, Maurice (1883-1955): Place Pigalle, 1910 (olaj, fatábla, 68 x 87,5 cm, magántulajdon). A francia festő az impresszionisták késői követőjének számít, aki Párizs művésznegyedének, a Montmartre-nak volt lakója és megörökítője. Képein szinte soha nincs ember, csak meghitt, bensőséges hangulatú utcarészletek. Amolyan „csókolózásra valók”. A Ruben Brandt első üldözéses jelenetében tűnik fel ez a városrészlet, valóban egy csókolózó párral kiegészítve.  

Utrillo anyja a kalandos életű, modellből kiváló festővé vált Suzanne Valadon volt, aki nem volt benne biztos, hogy ki gyermekének az apja – a részeges csavargótól, Degas festőig, akinél az anya modellkedett, sok mindenki felmerül. Ez a kissé szabados életre valló tény is jól illusztrálja azt a bohém párizsi művészközeget, amelyben Utrillo felnőtt, s amelyben korán az alkohol rabjává lett. Anyja egyfajta terápiás céllal, az alkoholt helyettesítő eszközként adta kezébe 20 éves kora körül az ecsetet, s osztotta meg vele saját festékeit, amit követően hihetetlen gyorsasággal bontakozott ki a fiú tehetsége, s bár az alkohollal hosszú távon nem tudott szakítani, festő stílusát viszonylag korán megtalálva, elismert és sikeres művésszé vált. Az e festményén látható tér, a Place Pigalle az Utrillo kedvenc témájának számító  Sacre Couer temlomtól nem messze, a Montmartre lábánál található, s ebben az időben rengeteg festőműteremnek és művészeti kávézónak adott helyet. A képen nem az éjszakai nyüzsgés látható, hanem az Utrillóra jellemző, fehéren vakító házfalak által meghatározott világos, nyugodt hangulat.