Munch, Edvard (1863-1944): Sikoly, 1893 (tempera, olaj, pasztell, kartonlap, 91 x 73,5 cm,  Oslo, Nasjonalmuseet). Az expresszionizmus és szimbolizmus képviselőjeként számon tartott norvég festő 1893 és 1910 között négy festményt és egy litográfiát készített a témáról, amely az európai festészet egyik leghíresebb motívuma lett. A filmben a párizsi üldözéses jelenetben a hídon átszáguldó autóktól rémülten sikoltó nő alakjában ismehetünk a Munch-képre, a fekete-fehér litográfia-változat pedig Ruben Brandt pólóján tűnik fel a Psychology Journal címlapján.

Mint egy látomás, olyan megfoghatatlan és erőteljes Munch Sikolya, amely annyira beleivódott az európai kultúrába, hogy szinte bárki fel tudja idézni a hídon álló, koponyaszerűvé torzult fejét fogó, kétségbeesetten sikító alakot. A világhírű performance-művész, Marina Abramovic 2013-ban „életre is keltette” a festményt, azaz először ő, majd oslói emberek állhattak kamera elé a kép feltételezett készülési helyén egy képkerettel a kezükben, s szakadhatott ki belőlük saját személyes sikolyuk. Mintha igény lenne erre, hogy a modern ember szorongása, frusztrációja, rettegése és még ki tudja mennyi érzelme egy ilyen artikulálatlan formát ölthessen. Bármennyire félelmetes, úgy tűnik, könnyű azonosulnunk a képpel. Pedig Munch valójában a „Természet sikolyának” nevezte el festménysorozatát, s egy naplóbejegyzésében meg is indokolja ezt: „Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.” Ez az alkotási mód pedig az expresszionizmus – amikor az alkotó érzései, érzetei alakítják a motívumot, áthatják az egész ábrázolást. A kép a műkincsrablók körében is népszerű – többször is ellopták az oslói múzeumból, 1994-ben pl. pont a Ruben Brandt kliensei által is művelt „képkivágós” módszerrel.