Wesley, John (1928-): Mókusok 1965 (akril, vászon, 76 x 120cm, magántulajdon). Az amerikai festőművészt minimalista, képregényszerű stílusa miatt leginkább a pop-arthoz szokták sorolni, bár őt kevésbé a tömegkultúra manipulált képei, mintsem inkább az egyén pszichéjének vágyai, félelmei, fantáziái érdeklik – mint pl. a paráználkodó mókusok. A Ruben Brandtban a tokiói pop-art-kiállításon szereplő átalakított verzión a „cukiság-sorban” előkelő helyen álló mókusokat a félelmetesebb farkasok helyettesítik, felvillantva a Ruben Brandt terápiás munkájában korábban szereplő „Piroska és farkas”-motívumot.

Wesley önmagát mindig inkább szürrealistának tartotta, aki azért fordul a leegyszerűsített szín- és formanyelv felé, hogy a lecsupaszított lényegre irányítsa a figyelmet, a tudatalattiban tárolt sűrítményeket hozza felszínre. Képeit átszövi az erotika, s párhuzamos szálként állatok képei is gyakran megjelennek alkotásaiban – akár díszítőmotívumként, akár „főszereplőként”. A párzó mókusokat ábrázoló festménye kifigurázza a közmegegyezés szerint aranyos, mogyorót majszoló, de valójában meglehetősen agresszív állatról alkotott képünket. Szexualitásukban emberi jegyekkel ruházza fel őket, hiszen mindkét állat lábán gyűrű látható, az emberi kapcsolatok, összetartás szimbóluma. A közösülés állati formájával ironikus ellentétben áll a kép szélének virágos díszítőmotívuma, amelynek gyakori használata miatt Wesley képeinél a rokokó és pop-art találkozását is szokták emlegetni. Mintha egy kislányszoba falára szánt képkeretbe került volna véletlenül korhatáros kép (vagy csak valóban a tudatalatti fantáziák szabadultak el).