Lippi, Filippino (1457 k.-1504): Ifjú képmása, 1485 k. (olaj és tempera, fatábla, 52 x 37 cm), National Gallery of Art, Washington. Az itáliai reneszánsz a portré mint műfaj újrafelfedezésének korszaka is. E kép festője a Boticelli műhelyében tanult firenzei Filippino Lippi, akinek néhány művét – köztük ezt is – a stílushasonlóság miatt nagynevű mesterének tulajdonították. Nem véletlen hát, hogy a valóságban Washingtonban lévő festmény a filmben az Uffizibe, pont Boticelli Vénuszának termébe került.

Akár egy mai érettségi tablóképnek is elmenne ez a portré – semmi nincs rajta, ami a portréalanyról elvonná a figyelmünket, éppen ellenkezőleg: minden eszköz az ismeretlen ifjú alakjának kiemelését szolgálja. A törzsével erőteljesebben, a fejével enyhén elforduló alakot nyugodt, de mégsem teljesen statikus, merev testtartásban ábrázolja a festő. A korabeli előkelő, de nem hivalkodó egyszínű viselet szürkéjét és az ég ragyogóan tiszta világoskékjét ellenpontozza a sapka intenzív pirosa, amely rögtön a fejre irányítja a néző fókuszát. Ezt a kristálytiszta szín- és formavilágot keretezi az alak mögött lévő ablakkeret, amely izgalmas „kép a képben” (és „keret a keretben”) kompozíciót hoz létre, s ismét csak az arc kiemelését szolgálja. S akit látunk, az a fiatalember nagyon is megfelel a reneszánsz ideálnak: nyugodt, de határozott, kevesebb érzés és több intellektus sugárzik képmásáról, kiegyensúlyozottan, magával és a világgal békében néz ránk. Érett, magabiztos „reneszánsz ember”.