Lichtenstein, Roy (1923-1997): T-talán (M-maybe), 1965 (olaj, vászon,152,4 cm x 152,4 cm. Museum Ludwig, Köln). Az amerikai pop-artnak Andy Warhol mellett legnagyobb hatású alkotója képregénykockák felnagyításával teremtett sajátos – szándéka szerint személytelen, mechanikus stílusú, de mégis összetéveszthetelenül egyedi képi világot. A filmben jó pár Lichtenstein-művel találkozhatunk a tokiói pop-art-kiállításon.

„T-talán beteg lett és nem tudott eljönni a stúdióból”- olvashatóak a szövegbuborékban az aggódó arcú szőke szépség gondolatai. De valljuk meg, mi is és a lány is tudja, hogy ez nem igaz: a romantikus képregények férfihősei nem szoktak megbetegedni, valószínűleg más okból hagyják cserben a nőket – akik kiszolgáltatottan, érzelmesen, sokszor könnyes szemmel várják a férfit. Lichtenstein előszeretettel ragadja ki a képregénykockák folyamából ezeket a szentimentális pillanatokat, amelyeket a ponyva- és képregények olvasói halomszámra „fogyasztanak”. Így felnagyítva, a sztoriból kiragadva azonban váratlan jelentőségre, komolyságra tesznek szert. Irónia, de tisztelet is árad ezekből az ábrázolásokból. „Vizuális méltóság” - olvashatjuk egy elemzésben. „Formát teremtek a képregények formátlanságával szemben”- mondja Lichtenstein. Ez a forma pedig vállaltan egyszerű, letisztult és precíz. Lichtenstein a hideg klasszicista a pop-artosok között.