Warhol, Andy (1928-1987): Campbell konzerves dobozok, 1962 (polimer festék, vászon, egyenként 50,8 x 40,6 cm), Museum of Modern Art, New York. Az amerikai pop-art legnevesebb alkotója az átlag-amerikai polgár számára legismerősebb tárgyakat, képeket tette műalkotásai témájává. A 32-féle ízben gyártott Campbell leveskonzerv minden háztartás alapdarabja volt, a filmben John Cooper volt CIA-ügynök konyhájában is ott figyel egy epres verzió a konyhapult alatt.
    
Andy Warhol saját bevallása szerint 20 évig mindennap ugyanazt a leveskonzervet ette, jól tűrte hát a monotonitást. Nem okozott neki az sem gondot, hogy mechanikus pontossággal 32-szer megfesse ugyanolyan formátumban, ugyanazt a konzervdobozt, csak az ízt jelölő feliratot változtatva. Első kiállításán a sorozat egyes darabjai ugyanúgy polcokra voltak helyezve, mint a szupermarketek polcain sorakozó áruk. A műalkotás és árucikk közötti határ tudatos elmosására törekedett. Nem sokkal e kézzel, egyedien megfestett sorozat elkészülte után talált rá az ezüstszitanyomat technikájára, amellyel aztán képeit is sokszorosítani tudta, így azok még közelebb kerültek a gyárilag előállított tömegcikkekhez, illetve az azokat hirdető kereskedelmi plakátokhoz. Az egyedi exkluzív műalkotások igényével leszámolva hirdette, hogy „A művészetnek nem csak kiválasztott kevesekhez kell szólnia, hanem az amerikai emberek tömegeihez.” Neki sikerült ezt megvalósítania, hatalmas média- és közönségfigyelemmel kísért szupersztár lett (még merényletet is megkíséreltek ellene elkövetni), saját személyét is jól eladható termékké alkotta. És a receptet mindenki számára alkalmazhatónak gondolta, megjósolva korunk celebvilágának alaptételét: „A jövőben mindenki híres lesz 15 percre” - ahogy arra Ruben Brandt páciensei is hivatkoznak tokiói ál-performanszukban.