Velázquez, Diego (1599-1660): Önarckép, 1645 (olaj, vászon, 104 x 83 cm, Firenze, Uffizi). A spanyol barokk festészet legnagyobb alakja udvari festőként dolgozott IV. Fülöp király udvarában, de nem csak a királyi család tagjairól, hanem önmagáról is készített jó néhány arcképet. A filmben ez az önarckép - Velázquez kezében egy egészen különös tárggyal kiegészülve - a Musée d'Orsay falán látható.

A spanyol király első számú udvari festőjeként Velázquez nemcsak művészi tevékenységet végzett, hanem, királyi kamarás, és diplomata is volt. Önarcképén nem is festőként jelenik meg, hanem inkább egy udvari nemes előkelő pózában, s nem is ecset és paletta van a kezében, hanem kard – udvari tisztségeinek szimbóluma. Velázquez portréfestészetére a realisztikusság jellemző, nem idelizálja, azaz nem szépíti portréalanyait, az elegancia mellett is természetességgel festi meg őket – saját magát is. A barokk festészetben gyakori erőteljes fény-árnyék hatások is jól megfigyelhetőek a képen: az ebben az időben szokásos háromnegyedprofilos beállítás miatt is az arc egyik fele szinte teljesen árnyékban van, a másik erőteljes megvilágításban látszik. A fehér gallér is kiemeli, szinte különválasztja a fejet a sötét ruhás testtől, amelynek nagy felülete és a háttér szürkés-barnás árnyalatai is komor, szigorú hangulatot árasztanak – ahogy a merevségéről hírhedt spanyol udvari környezetet elképzelhetjük.