Tiziano Vecellio (1488-1576): Pietro Aretino képmása, 1545 k. (olaj, vászon,  96,7 x 76,6 cm) Palazzo Pitti, Firenze. A velencei érett reneszánsz legnevesebb mestere korának legnagyobb portréfestője is volt. Ezen a képén a velencei legfelső körökbe tartozó és sokszor maró gúnyú írásai miatt tisztelt és rettegett író, költő, Pietro Aretino, a festő jó barátja látható. A filmben Ruben Brandt  apjának előszobájában látható a portré átalakított verziója.

A  magát szerényen csak az „isteni Pietro Aretinónak, a fejedelmek ostorá”-nak nevező reneszánsz író, költő nem mindenkivel volt jóban, ellenségei még sikertelen merényletet is terveztek ellene. A félelmetes erő, aminek birtokában volt, az a nyelvi tehetség volt, amellyel gúnyverseket, szatirikus iratokat, de szükség és saját érdekei esetén, dicsőítő költeményeket is tudott szerezni. Rómában a pápával, de Michelangelóval is összeveszett: amikor a neves festő elutasította Aretino ajánlkozását a Sixtus-kápolna festői programjának kidolgozásához, Aretino bosszúból elterjesztette róla, hogy homoszexuális. Velencében azonban a város legnevesebb művészeivel, köztük Tizianóval jó barátságot ápolt, melynek több Aretino-portré is lett az eredménye. Ezen a félalakos portrén a nagy tekintélyű humanista tekintélyes termetével is felhívja magára a figyelmet: robusztus, szinte teljes frontalitásban ábrázolt felsőteste kitölti a kép nagy részét. Méltóságot és gazdagságot sugároz kabátjának bíborvöröse, a hatalmas felületen Tizianóra jellemzően lenyűgöző a fényjáték. Az arc – a kor portréfestészeti szokásának  megfelelően – kissé elfordítva, háromnegyedprofilból látszik, dinamikát, az élénk tekintettel együtt frissességet vive az amúgy meglehetősen statikus ábrázolásba.