Manet, Édouard (1832-83): Olympia, 1863. (olaj, vászon; 131x190cm), Musée d'Orsay, Párizs. A Franciaországban induló modern festészeti „forradalom” egyik alapműve, mely klasszikus mintaképet követ, ugyanakkor provokálóan újszerű, Ruben Brandtot sem hagyja nyugodni. Ez az a kép, amelyet páciensei elsőként, „önszorgalomból” lopnak el számára, mondván: „Hadd birtokolja a problémát!”.

A meztelen női test kezdetektől fogva témája a művészetnek. Manet műve azonban, amelyet 1865-ben mutatott be a párizsi Szalonban, mind a közönség, mind a műkritikusok körében óriási felháborodást keltett – mintha nem láttak volna még ilyet. Vajon miért? Hiszen Manet még a számára oly kedves klasszikus reneszánsz festő, Tiziano Urbinói Vénuszának kompozícióját, testtartását is megidézi. Csak éppen saját korába helyezi azt. A festmény nem egy szoborszerű, megközelíthetetlen eszményt ábrázol, mint amilyen az európai festészetben számtalanszor megjelenő szépség- és szerelemistennő Vénusz alakja, akit csak messziről csodálhatunk. Olympia egy hús-vér nő, akiben a korabeli kiállításlátogatók rögtön felismerhették Manet kedvenc modelljét és állítólagos szeretőjét, Victorine Meurent, s – a nyakát díszítő kis masniból - az is egyértelmű volt számukra, hogy a hölgy ezúttal egy kurtizánt jelenít meg, aki talán épp következő látogatóját várja (a virágcsokor már meg is érkezett). S mindeközben szemérmetlenül, kihívóan, s már-már fennsőbbrendű hidegséggel néz a szemünkbe. Itt most nem mi csodáljuk őt, hanem mi vagyunk szemügyre véve. Zavarbaejtő. „Erkölcstelen”- mondták róla. Szerinted ő mit válaszolna erre, ha megszólalna? Ruben Brandtnak volt olyan „szerencséje”, hogy valóban megszólította a hölgy, meghívta magához Párizsba. Ott aztán akcióba lépett a felborzolt hátú fekete macska, akit Manet a Tiziano Vénuszának lábánál összegömbölyödő fehér kutyus helyére festett. Szerinted milyen különbség van a két állat - a macska és a kutya – által keltett asszociációk között? Figyeld meg, hogy a filmben mikor és hol jelenik még meg a macska-motívum?