Toulouse-Lautrec, Henri (1864-1901): Jane Avril, 1893. (litográfia, 130 x 94 cm), magángyűjtemény. A párizsi éjszaka, a mulatók és kávéházak festője számtalanszor örökítette meg a Moulin Rouge szólótáncosnőjét, Jane Avrilt rajzokon, festményeken, plakátokon. Szinte mindegyiken a védjegyévé vált „láblengetős” kán-kán-mozdulat látszik. A Ruben Brandtban a Mimi párizsi hotelszobájának falát díszitő verzión még a cipő is lerepül a lábáról tánc közben.

Toulouse-Lautrec, a gazdag grófi családból származó, gyerekkori baleset következtében növekedésben visszamaradt, egész életében testi fogyatékossággal élő festő sajátos alakja volt a párizsi éjszakának. Mindenhová bejárása volt, mindenki kedvelte – kicsit, mint az udvari bolondot a királyi udvarban, akinek rendszeren kívülállóként, de igencsak bennfentesként mindent szabad, megbocsátják neki az igazságot is. Mint szinte mindenkivel, a Moulin Rouge ekkor még ünnepelt, (majd időskorában szegényházban meghalt) sztárjával, Jane Avrillel is jó barátságban volt, rengeteg képet festett, rajzolt róla, amelyek közül sokat a táncosnőnek adományozott, aki azokat aztán elosztogatta szeretőinek. Ez az egyik legismertebb műve a táncosnőről, akinek élénk narancssárga ruhát viselő alakja a litográfiákra ( = kőnyomat) jellemző redukált színhasználat mellett kiragyog a képből. A művészi plakátok alkotásában úttörő Toulouse-Lautrec értett a figyelemfelkeltő komponáláshoz – első ránézésre megfog a szín és a mozdulat, de másodszorra is oda kell néznünk, hogy értelmezzük, amit látunk: a táncosnő színpadát jobb szélen-alul átlósan záró keret valójában egy zenekari csellista (vagy bőgős?) hangszerének nyaka, s egy idő után a zenész fejének és kezének szürke sziluettjét és ki tudjuk venni. Megvan?