Wesselmann, Tom (1931-2004): Fürdőkád No. 3., 1963 (olaj, vászon, műanyag tárgyak, 213 x 270 x 45 cm), Museum Ludwig, Köln. Az amerikai pop-art alkotói közül Wesselmann volt a szexualitással legnyíltabban foglalkozó művész, aki a klasszikus női akt témáját dolgozta fel a női testet is áruként vagy legalábbis reklámlehetőségként tekintő fogyasztói kultúra eszközeivel. A fürdőkádban álló nő kitárulkozó alakjából a Ruben Brandtban egy jóval szemérmesebb, magát eltakaró nőfigura lesz, aki a tokiói pop-art kiállításon „figyel” a performance-ot néző tömeg mögül és akinek testtartása inkább Rubens Hélène Fourment-portréjára emlékeztet.

A Fürdőkád c. művön nem a fürdőkád a „főszereplő”, hanem a fehéren világító, meztelen női test, amely annyira személytelen, hogy szinte még arca sincs, csak egy halvány vonal az ajkak helyén. Akárcsak az őskori Vénusz-szobrocskákon: a mű tárgya maga a nőiség a nemi jellegzetességek hangsúlyozásával, ami ezúttal a szőke haj, az ajkak, a mellbimbó és a ma már tabu számba menő nemi szőrzet megjelenítéséből áll. Az akt síkszerűsége ellentétben áll az egész kompozíció térbeliségével, amelyet nem festészeti technikai fogások alkalmazásával, hanem valódi tárgyak beépítésével ér el a művész (az ilyen típusú műveket hívjuk assemblage-nak). Igazi zuhanyzófüggöny, szennyeskosár, fürdőszobaajtó és törülköző egészítik ki az olajfestményt, s e valós mindennapi környezetet imitáló szettingben kétdimenziós „poszterlánnyá” válik a nő, aki valóban csak a „meztelen nős” képeket fogyasztó férfiigényeket elégíti ki.