Modigliani, Amedeo (1884-1920): Nő kék ruhában, 1918 (olaj, vászon 92 x 60 cm, Moderna Museet, Stockholm). A Párizsban élő, olasz avantgárd festő és szobrász portréiról, női aktjairól, valamint zaklatott, egészségügyi és anyagi problémákkal tarkított, tragikusan rövid, szenvedélyes életéről híres. Az archaikus és törzsi művészet hatására találta meg azt a letisztult formanyelvet, amelynek ez a porté is példája, s amely a filmben egy párizsi utcafestő vásznán készül Mimiről, amíg a „fiúk” a Musée d'Orsay-ben Olympia elrablásán ügyködnek.

A 20. század elejének avantárd művészi forradalma mágnesként vonzotta Párizsba egész Európából, sőt Amerikából is a művészi ambíciókat dédelgető fiatalembereket. Modigliani Olaszországból érkezett és szívta magába a korabeli művészeti hatásokat: Cezanne, a kubisták, az intenzív színhasználatukról híres „Vadak” művészetét, miközben „jó költők és szép lányok” társaságát is kereste. Saját stílusát formálva rengeteget rajzolt, de a legfontosabb hatás a román származású szobrásszal, Brâncuşival való találkozás és közös munka volt, amikor Modigliani a festészetet szinte elhagyva, a kubizmus és az afrikai törzsi maszkok által inspirált szinte absztrakt fejszobrokat kezdett alkotni. Az első világháború alatt fokozódó nyomorban azonban nem volt már lehetősége az alapanyagai miatt költségesebb szobrászat művelésére, s visszatért a festészethez, megőrizve azt a leegyszerűsített finom, határozott körvonalak által körbezárt formavilágot, amelyet szobraiban alakított ki. Minden portréjának hasonló jellege van: a környezetre, foglalkozásra vagy bármi egyénire való utalás nélkül, sajátosan megnyújtott fej- és nyakformával, melankolikusan néznek maguk elé. A kék ruhás nő portréján a kékes-szürkés színvilág és az ernyedten pihenő kezek csak fokozzák ezt a hangulatot, az arcba „fújt” hajtincsben azonban van valami jeleven átékosság, a Mimis verzióban ez csak „fokozódik”.