Leonardo da Vinci (1452-1519): Anatómiai tanulmányok – emberi koponya, 1489 (toll, tinta, kréta papír, 188 x 134 mm; Royal Library, Windsor). Az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb zsenije törhetetlen kíváncsisággal akarta megismerni az őt körülvevő világ minden szegletét. Az embert is. Megszállottan kutatta az anatómiát, emberábrázolásai mögött ott van ez a hihetetlen mennyiségű tudás, amit rajzai és jegyzetei is őriznek. A Ruben Brandtban a Musée d'Orsayben láthatunk egy olyan fiktív verziót, ahol anatómiai tanulmány és arckép egy műben találkozik.

Manapság mindenki látott már legalább egy röntgenfelvételt valamelyik testrészéről vagy már óvodás korában ismerkedni kezdett a „Hogyan működik a testünk?” típusú könyvek segítségével az anatómia alapjaival. A középkorban és a korareneszánszban azonban a legnagyobb művészek és tudósok számára sem álltak rendelkezésre pontos ábrázolások, tapasztalati úton kellett feltérképezniük az emberi test felépítését, épp úgy, ahogy a nagy földrajzi felfedezőknek a földrészek elhelyezkedését. Leonardo olyannyira érdeklődött a téma iránt, hogy az 1500-as évek elején Marcantonio della Torréval, a paviai egyetem orvosprofesszorával ő maga is nekiállt holttesteket boncolni. Ez a rendkívüli lehetőség már szinte tudományos szintre emelte Leonardo rajzait, nem csak az emberi testet alkotó elemek felfedezéséről szólnak ezek a munkák, hanem a különböző alrendszerek – csontok, izmok, inak – együttműködését is vizsgálja. Lenyűgöző precizitás, tudós alaposság, miközben festményeiből nem vész ki a költészet, a megmagyarázhatatlan vonzerő.