Lichtenstein, Roy (1923-1997): Napfelkelte, 1965 (olaj, magna, vászon, 91 x 173 cm) Az amerikai pop-art klasszikus témák és komponálási mód iránt is vonzódó művésze tájképsorozatokat is alkotott a maga sajátos, képregényekre emlékeztető stílusában. A filmben a tokiói pop-art kiállítás előcsarnokában a padlóra van felfestve a Napfelkelte, a sugarak „vezetik be” a látogatót a kiállítás terébe.

Van a napfelkelténél romantikusabb és egyben elcsépeltebb tájképi téma a festészetben és a kommersz képalkotásban? (Talán a naplemente - de valószínűleg csak azért, mert akkor többen ébren vagyunk és többet tudunk fényképezni). Így hát a motívum kiválóan megfelel Lichtenstein céljainak, aki mindig a már ismerős újraalkotására törekedett. Végletekig leegyszerűsítve, a természetes látványtól nagyon is elrugaszkodva, a romantikus hangulatot, az átmenetek varázsát kiiktatva ábrázolja a témát. A napsugarak mechanikus szabályossággal, szimmetrikusan meghúzott fekete vonalai, a középre helyezett intenzív vörös napkorong tömör, szinte jelszerű átiratai a tájnak. Épp ezért intenzív a hatása is, szinte „beleég a szemünkbe”.